Emberkísérlet: kollégánk az első vakcinahalmozó

A történet tavaly novemberben kezdődött. Ekkor indult Amerikában a nagy hagyományokkal rendelkező, belga Janssen által kifejlesztett, egydózisú Covid–19-vakcina klinikai III. fázisú vizsgálata, az ún. ENSEMBLE-vizsgálat. Mivel egészségügyi, sőt frontvonalban dolgozó vagyok, és jól ismertem a Janssen-vakcina technológiáját, jelentkeztem a vizsgálatba önkéntesként. Egyrészt így volt esélyem védőoltáshoz jutni, másrészt pedig mindig felemelő érzés a tudományt szolgálni.

Itt érdemes megállni egy percre: ezt a vakcinát a közhiedelemmel ellentétben nem néhány hét alatt dobták össze, hanem egy már meglévő, gyártott, szabadalmazott és engedélyezett vakcinaplatformot használtak fel hozzá, amelyben „csak” vírust cseréltek. A Janssen ugyanis ugyanezen az elven, sőt ugyanezen a platformon (AdVac) gyárt vakcinát ebolavírus ellen is. 

Na de vissza a klinikai kipróbáláshoz! Meg is kaptam a vakcinát, november 20-án, de mivel úgynevezett kettős vakvizsgálatról volt szó, sem az oltást beadó orvos, sem pedig én, a páciens nem tudtuk, hogy a valódi oltást kaptam-e, vagy pedig placebót. Erre azért van szükség, hogy senkit ne befolyásoljanak előítéletek, mivel a tudományban régóta ismert a placebohatás: a betegek, akik hatástalan, de valódinak kinéző gyógyszert kapnak, igen nagy százalékban számolnak be kedvező és mellékhatásokról egyaránt. Mivel az oltás után az égvilágon semmit nem éreztem, biztos voltam benne, hogy placebót kaptam. Ezért aztán decemberben, amikor a Pfizer–BioNTech-vakcina megkapta a hivatalos engedélyeket, természetesen azt is beadattam magamnak, egészségügyi dolgozóként prioritást élvezve, majd januárban a második dózist is.

Időközben véget ért a Janssen által gyártott, de az amerikai anyavállalata, a Johnson & Johnson (J&J) által forgalmazott vakcina klinikai kipróbálása, és ezt az oltást is engedélyezte az amerikai, továbbá időközben az európai gyógyszerhatóság is. Így tehát a vizsgálatban résztvevő önkénteseket, vagyis engem is értesített a kipróbálást végző klinika, hogy megtudhatjuk, mit is kaptunk valójában, a placebóval beoltott páciensek pedig kérhetik a valódi oltást.

Itt ért meglepetés. Kiderült ugyanis, hogy tévedtem, mert novemberben a valódi oltást kaptam meg, amiről most az igazolás, a vakcinakártya is megérkezett. Ennek értelmében összesen három, Covid–19 elleni védőoltást kaptam meg, kettőt a Pfizer-, egyet pedig a Janssen-vakcinából. Mellékhatást egyik esetben sem tapasztaltam a tűszúrás által okozott izomfájdalmon kívül. Vakcinahalmozó lettem tehát.

Kezdetben a hatóságok, elsősorban az amerikai FDA szigorúan óva intett a különböző vakcinák keverésétől. Azóta „különleges esetekben” engedélyezték ezt, például ha a második dózis beadásának esedékességekor az elsővel azonos gyártmány nem áll rendelkezésre, illetve esetleg nem ismert az első dózis gyártmánya. Nagy-Britanniában pedig már klinikai vizsgálatok indultak annak kiderítésére, hogy a vakcinák keverése növeli-e azok hatékonyságát. Ilyen vizsgálat folyik jelenleg a Pfizer- és az AstraZeneca-vakcinák kombinálásával, de szó esett az orosz Szputnyik bevonásáról is.

Úgy tűnik tehát, hogy a kezdeti idegenkedés után az orosz vakcina egyre inkább elfogadott lesz a nyugat számára is. Ez a megközelítés az immunológiában nem ismeretlen, sőt jelenleg is használt az ebolavírus elleni harcban. A módszer neve szaknyelven „heterológ prime-boost”, és különösen az úgynevezett T-sejtes immunitás elérésében lehet jelentősége, aminek a szerepe az egymás után megjelenő mutáns, illetve variáns vírusok elleni harcban lehet fontos.

A szerző allergológus és klinikai immunológus szakorvos

(Borítókép:  A koronavírus elleni vakcina beadására készül egy egészségügyi dolgozó 2020. december 27-én.  Fotó:  MTI / ANSA / EPA / Tino Romano)