A vízbe kerülő műanyagokkal nem tud elszámolni a tudomány

1990. május 27-én a Dél-Koreából az Egyesült Államokba tartó Hansa Carrier konténerszállító hajó különösen erős viharba került a Csendes-óceánon az Alaszkai-félszigettől délre. A felcsapó hullámok ostroma 21 konténert mosott le a hajóról. Az elveszített rakományban nyolcvanezer különböző Nike cipő volt, a gyerekcipőtől a túrabakancsig. A tengerbe csapódó konténerek közül négy vagy öt kinyílt, így körülbelül hatvanezer pár cipő került az óceánba.

Curtis Ebbesmeyer oceanográfus ekkoriban mesélt anyukájának a munkájáról, hogy különleges bójákkal igyekszik feltérképezni a tengeri áramlatokat.

Te ugye ilyesmivel foglalkozol?

– hívta fel Curtis figyelmét a jól értesült mama a Nike-balesetre.

Az első cipőket fél évvel később, hálaadáskor dobta partra a tenger az amerikai partokon. A helyiek kisebb népi mozgalom keretében gyűjtögették az egyedi azonosítóval ellátott lábbeliket, amelyeket nyilvános börzéken cseréltek és párosítottak, mielőtt jutányos áron értékesítették volna őket.

Egyre sűrűbben kavarog

Curtis Ebbesmeyer tényleg lekövette a Nike cipők útját, és anyukája megjegyzése pár év alatt a szakmája csúcsára repítette. Az elhagyott tengeri rakományok, vagyis a flotsam nemzetközileg ismert szakértője lett, amikor két évvel később a Kínából indított hajóról elszabadult húszezer fürdőkacsa mozgását lenyomozta.

Ebbesmeyer részt vett a Nagy csendes-óceáni szemétfolt felfedezésében is, konkrétan ő adta a nevét. Ez a jelenség az általános képzelettel szemben nem egy sziget, hanem egy tizennégy magyarországnyi terület, amelyen a körkörös áramlás hatására csapdába esik és egyfajta lebegő szmoggá sűrűsödik a műanyag.

A folt hulladékának 54 százaléka észak-amerikai és ázsiai szárazföldi forrásokból származik, a többi teherhajókról és halászhajókról. Az itt lebegő műanyag közel felét mintegy 705 ezer tonna elhagyott halászháló képezi.

Vissza a feladónak

Az elmúlt fél évszázadban a tengerekbe kerülő 51 ezer milliárd darab műanyag sorsát kutató vizsgálatok a forgó áramlatokban csapdába eső darabokkal, a tenger mélyére süllyedő és a táplálékláncba bekerülő műanyagokkal együtt is csak a műanyagok egy százalékát tudták beazonosítani. 

Egy friss kutatás szerint a jelentős eltérés oka, hogy a kutatások nem számolnak azzal, hogy a szárazföldről a tengerbe kerülő műanyag túlnyomórészt visszakerül a szárazföldre. 

Az ausztrál szerzők 2011. és 2016. között gyűjtött adatok alapján azt találták, hogy a bekerülő hulladék kilencven százaléka soha nem hagyja el a parttól nyolc kilométerig terjedő partmenti vizek zónáját. A partra vetett hulladék pedig jellemzően fennakad a növényzetben, így legnagyobb mennyiségben a föveny és a szárazföldi növényzet határán gyűlik össze.

(Lighthouse Memories, Sustainabiliy Times, Wikipedia)