Ez tudható az oltás utáni szívizom-gyulladásról

Eddig többször felmerült hogy az új típusú koronavírus ellen kifejlesztett vakcinák, azok közül is leginkább az mRNS technológiát alkalmazó verziók, tehát a Pfizer és a Moderna, különleges esetekben a szív izomzatának, illetve a szívet körülvevő hártya, a szívburok gyulladásához vezethetnek.

Ez eddig főként fiatal férfiak esetében merült fel, néhány esetben, általában a vakcina második dózisát követően. A pontosabb megközelítés érdekében washingtoni és kaliforniai kutatók egy átfogó tanulmányt végeztek, melynek eredményeit a napokban közölték a szakmán belül igen elismert JAMA, vagyis az Amerikai Orvosszövetség Lapjának hasábjain. A szerzők ennek során kétmillió (!) beteg kórlapját böngészték át negyven kórházban, és a megfelelő statisztikai számítások után igen érdekes eredményekre jutottak.

A betegek közül 53 százalék Pfizer, 44 százalék Moderna, 3 százalék pedig Janssen vakcinát kapott. A beoltott betegek átlagéletkora 57 év volt, az oltottak 59 százaléka nő volt.

A szerzők következtetései szerint először is szét kell választani a szívizom és a szívburok gyulladását, mivel két különböző betegségről van szó, melyek ráadásul nagyon más előfordulást mutatnak a betegek életkora szerint. Az amerikai FDA, de például a szlovák gyógyszerhatóság is eddig együttesen említette a két kórképet. 

Szívizom-gyulladás (myocarditis)

A feltárt 20 eset átlagban az oltás után három és fél nappal alakult ki, ebből 11 Moderna, 9 pedig Pfizer vakcina adását követően. A betegek átlag életkora 36 év volt, háromnegyedük férfi. Az esetek 20 százalékára az első, a többi a második dózis után derült fény. A betegek közül 19-et vettek fel kórházba, de két nap után hazaengedték őket orvosaik. Egyetlen esetben sem volt szükség további kórházi kezelésre, és haláleset sem fordult elő. 

Szívburok-gyulladás (Pericarditis)

Az esetek átlag 20 nappal az oltás után derültek ki, közülük 62 százalék a Pfizer, 32 százalék a Moderna, míg 5 százalék (ami összesen két beteget jelent) a Janssen vakcinát kapta. A betegek 41 százaléka az első, a többiek a második dózis után számoltak be a tünetekről. Ez a kórkép is gyakoribb volt férfiak körében (73 százalék), de itt jóval idősebb volt az átlagéletkor, 59 év. A betegek 35 százaléka, tehát 13 beteg igényelt kórházi kezelést, de már egy nap után hazaengedték őket. Halálos eset itt sem fordult elő. Hét beteg az észlelt szívburok gyulladás után a második oltást is megkapta, de mellékhatás nem alakult ki. 

Mi ebből a fontos?

A legfontosabb természetesen azt megérteni, hogy maga a betegség, tehát a Covid-19 is okozhat, és okoz is szívizom-gyulladást, méghozzá a fentieknél sokkal gyakrabban. Ennek aránya a különböző beteganyagok alapján 12-20 százalék.

A járvány során a sürgősségi osztályra érkező betegek közül sokan mellkasi fájdalomra panaszkodnak, és a szívizomzat-károsodását a vérből végzett laboratóriumi vizsgálatok, elsősorban a troponin emelkedés is igazolják. Nem egy esetben ezért ilyen betegeknél az infarktus gyanúja is felmerült, de később beigazolódott, hogy a koronavírus által okozott szívizom-károsodásról volt szó. A betegek koszorúerei kifogástalan állapotban voltak. Ezeknél a betegnél azonban a Covid szövődményeként nagyon nagy arányban maradandó szívizom-károsodás alakul ki, melyet képalkotó eljárásokkal is, például szív ultrahang, esetleg MRI vizsgálattal is ki lehet mutatni. 

Azt is fontos megjegyezni, hogy az időbeli egybeesés nem feltétlenül jelent ok-okozati összefüggést. A szerzők ezért azt is elemezték, hogy ennyi beteg esetében az előző évben hány szívizom gyulladásos esetről tesznek említést a kórlapok. Ennek alapján 17 ilyen esetre vakcinálás nélkül is sor került volna. A vakcina mellékhatásokat feldolgozó amerikai gyógyszerhatóság, az FDA adatai alapján a két kórkép előfordulásának együttes esélye 4,8/1000000.

Az orvostudományban ma már egy viszonylag új elv érvényesül, az évezredes "nil nocere" vagyis a soha ne árts mellett. Ez pedig a kockázat és haszon arányának mérlegelése. Egyrészt minden beavatkozásnak lehet és van is ára. Ha azonban a kezelés elhagyása nagyobb kockázattal jár, mint a kezelés, akkor azt el kell végezni. Az ismerten és bizonyítottan életet mentő oltás be nem adásával is ártunk ugyanis. 

A cikk szerzője belgyógyász, allergológus és klinikai immunológus szakorvos, címzetes egyetemi tanár. 

(Borítókép: David Ramos / Getty Images)