Ez nem egy másik bolygó, hanem a sarki fény az Antarktisz felett
További Tech-Tudomány cikkek
- Rongyként nyújtható és csavarható az LG új kijelzője
- Az élet keresése közben végezhetett a marslakókkal az amerikai szonda
- Itt a nagy dobás a 4iG-től: műholdakat állítanak Föld körüli pályára
- Minden eddiginél furább hibrid szörnyeteggel rukkolhat elő az Apple
- Hamarosan képtelenek leszünk kiszolgálni az adatközpontok energiaigényét
A sarki fény, más néven északi fény (aurora borealis) vagy déli fény (aurora australis) a Napból származó, a Föld légkörébe a bolygó sarkain behatoló töltött részecskék ”elégésének” következménye. Ezek a részecskék a Napból a magas naptevékenység során létrejövő napfoltokból származnak, a Napot koronakidobódással hagyják el, majd másodpercenként több ezer kilométeres sebességgel utaznak át az űrön. A Földet elérve a napszél annyira felkavarja bolygónk mágneses mezejét, hogy a Napból érkező töltött részecskék (főleg protonok és elektronok) behatolnak a felső légkörbe, ahol energiájukat átadják annak.
A részecskék itt összeütköznek a légkör atomjaival, ionizálják és gerjesztik azokat, amik fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. Ez adja a sarki fény színét, mely függ az ütközés magasságától, illetve az ütköző atomtól is. Az oxigénre például a világos zöld és sárga, ritkábban vörös árnyalat jellemző, a nitrogéntől pedig kék és ibolya színek jelennek meg az égbolton. A szemmel érzékelhető tartomány mellett az északi fény az ultraibolya tartományban is érzékelhető.
Annak oka, hogy leggyakrabban zöldnek látjuk a sarki fényt egyrészt az, hogy erre a színre a legérzékenyebb az emberi szem, másrészt az, hogy a felszíntől számított száz kilométeres magasságban már viszonylag sok oxigén található.
A Nemzetközi Űrállomás legénysége augusztus eleje óta fotózza a Föld déli sarka fölötti aurora australist, az ESA francia űrhajósa, Thomas Pesquet és amerikai kollégája, Shane Kimbrough a NASA-tól is több felvételt készített. Az ISS 436 kilométeres magasságban köröz a Föld körül, a sarki fényről is ilyen magasból lőtték a képeket.
Az égi látványosság az Indiai óceán fölött, Ázsia és az Antarktisz között jelent meg először. A sarki fény szezonjában (késő nyártól kora tavaszig) az aurora australis nem csak a sarkvidéken és az óceán felett, de időnként Ausztrália, Új-Zéland, Chile és Argentína déli részein is megfigyelhető. A hozzánk közelebb eső északi fény szintén ilyen tájban látható az északi sarkvidéken, Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország és Kanada egyes részein.
(Borítókép: Nasa)