A profik és az átlagemberek is felismerik az álhíreket
További Tech-Tudomány cikkek
Az összehasonlítás nem talált különbséget az átlagember és a profi rémhírvadászok teljesítménye között.
A híres amerikai műszaki egyetem, az MIT friss kutatásában a véletlenszerű önkéntesek tényellenőrző képességeit vetették össze a profikkal. A szakma számára nem túl előnyös végeredmény, hogy a különösebb előképzettséggel nem rendelkező internetezők hasonló hatékonysággal különböztették meg a valódit a kamutól.
A tényellenőrzés egyik problémája, hogy messze több tartalom van, mint amennyit a profik ellenőrizni képesek, különösen ha ésszerű időkeretekben gondolkozunk
– mutatott rá az egyik szerző, Jennifer Allen, az MIT vezetőképző iskolájának PhD hallgatója.
A vizsgálat során a Facebook algoritmusa által gyanúsnak jelölt 207 hírt adtak laikusok kisebb csoportjainak. A munkát az Amazon Mechanical Turk online munkaplatformján szervezett 1128 fős politikailag kiegyensúlyozott csoport végezte.
A résztevők megkapták a kérdéses cikkek címét és bevezetőjét, ez alapján hét kérdésre kellett válaszolniuk: mennyire volt a cikk pontos, igaz, megbízható, bizalomgerjesztő, objektív, elfogulatlan és mennyire tűnt úgy, hogy valós történteket mutat be.
Ugyanezt a 207 cikket hivatásos tényellenőrzők is feldolgozták. A profik véleménye az esetek többségében egyezett, de korántsem mindig. A három fős csapatok ítélete a cikkek 49 százalékánál egybehangzó volt, 42 százaléknál háromból ketten értékeltek hasonlóan, az esetek 9 százalékában a három ellenőrző három különböző besorolást adott a tartalomnak.
Függetlenül ítéltek
A 12-20 fős csapatokba beosztott laikusok, akik között egyenlő arányban voltak politikai téren demokrata és republikánus érzelműek, az értékeléseikben hasonló eredményeket mutattak nem csak a teljes munkát tekintve, de az egyes cikkek megítélése terén is.
Korábban több esetben bebizonyosodott, hogy tömegek bölcsessége felérhet az egyes szakértők meglátásaival. A szóban forgó esetben ez azért különösen érdekes, mert a félretájékoztatás beazonosítása egyébként politikailag erősen vitatott és polarizáló téma.
Az egyéni különbségek azért a laikusok csoportjában is kimutathatók voltak: aki az előzetes tesztekben közéleti ügyekben tájékozottabbnak vagy elemző gondolkodásban erősebbnek bizonyultak, hajlamosabbak voltak a profikéval egybecsengő véleményt alkotni.
Azok, akik kaphatók voltak érvelésre vagy tájékozottabbak voltak, többször egyetértettek a tényellenőrzőkkel, és ez így volt attól függetlenül, hogy demokrata vagy republikánus volt az illető
– mutatott rá Rand.
Az eredmény többféle módon hasznosítható: a Facebook eddig profi ellenőrzőket alkalmazott, az általános megítélés szerint nem értek el kielégítő eredményt. Új programjukban már laikusokat is bevontak a tartalmak értékelésébe. A Twitter ugyancsak elkezdett a közönségre támaszkodni az ellenőrzés terén.
A közösségi médiacégek általában nem átláthatók, tehát nem ismert, hogy milyen módon használják a közösségi értékelést, ahogy az sem kizárható, hogy egy nyílt folyamatot sikeresen befolyásolnak politikai aktivisták (gondoljunk itt bármelyik meghackelt nyílt szavazásra). A minőséget biztosító profizmusnak tehát továbbra is marad tér.
A kutatók szerint ugyanakkor az aktivisták beszivárgásánál komolyabb probléma, hogy bár a félretájékoztatás korlátozása társadalmi érdek, a nagyközönség nem feltétlenül érdekelt abban, hogy ezt a munkát ingyen elvégezze.
(MIT News)
(Borítókép: Shutterstock)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
