A levegőben található DNS alapján megmondható, milyen lakói vannak egy állatkertnek

Két kutatás is igazolta, hogy egy állatkert levegőjében elegendő DNS található ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, milyen állatok élnek ott, írta meg az MTI.

A Current Biology című folyóiratban január 6-án két kutatócsoport is publikált egy-egy, egymástól független tanulmányt ( első, második), amelyből kiderül, hogy egy helyi állatkert levegőjéből vett mintából elegendő DNS-t tudnak gyűjteni a közelben élő állatok azonosításához. Ez értékes, nem invazív eszköznek bizonyulhat a biológiai sokféleség nyomon követésére.

A gerincesek levegőben lévő környezeti DNS-ének kimutatása lehetővé teszi, hogy olyan állatokat is észleljünk, amelyekről nem látjuk, hogy ott vannak

– mondta el Kristine Bohmann, a Koppenhágai Egyetem kutatócsoportjának vezetője.

A szárazföldi állatokat többféleképpen is nyomon lehet követni: közvetlenül kamerával és személyes megfigyeléssel, vagy közvetve, például az általuk hátrahagyott lábnyomok vagy ürülék alapján. Ezeknek a módszereknek az a hátránya, hogy komoly terepmunkát igényelhetnek, és szükséges hozzájuk az állat fizikai jelenléte. Bohmann saját kutatási tapasztalatait felidézve a Phys.org tudományos portálnak elmondta, hogy sok faj megfigyelése közvetlen módszerekkel rengeteg munkát jelent, különösen, ha az állatokat nem lehet befogni, és zárt vagy megközelíthetetlen helyeken élnek.

Elizabeth Clare, a londoni Queen Mary Egyetem kutatócsoportjának vezetője, aki jelenleg a torontói York Egyetemen dolgozik, hozzátette: míg a folyókban és a tavakban könnyebb a DNS nyomon követése, a levegőben nagyon nehéz. Ugyanakkor az állatkerti vizsgálatok meglepően jól sikerültek.

Bohmann és Clare is támaszkodott a vadon élő állatokat megfigyelő korábbi kutatásaikra, amelyek során az állatok által kibocsátott DNS-t tartalmazó mintákat, úgynevezett "környezeti DNS-t" vagy eDNS-t gyűjtöttek. Ezt a technikát főleg vízi élőlények megfigyelésére használják a vízmintákból származó eDNS szekvenálásával.

A kutatócsoportok egy-egy helyi állatkertben végezték a vizsgálatokat: az állatkert különböző pontjain gyűjtöttek mintákat, beleértve a fallal körülvett zárt ketreceket, valamint a szabadtéri ketreceket. "A levegőben terjedő eDNS gyűjtéséhez egy ventilátort használtunk, olyat, mint amilyet egy számítógép hűtésére használunk, és egy szűrőt erősítettünk rá" – mesélte Christina Lynggaard, a Koppenhágai Egyetem posztdoktori munkatársa.

A ventilátor az állatkertből és környezetéből szívta be a levegőt. Ennek szűrése után kivonták a DNS-t a szűrőből, majd másolatokat készítettek az állati DNS-ről. A mintákat feldolgozták és összehasonlították őket egy referencia adatbázissal az állatfajok azonosításához. Arra mindkét kutatócsapat kiemelt figyelmet fordított, hogy a DNS-ek ne szennyeződjenek.

A kutatóknak minden vizsgálatban sikerült kimutatni az állatkertben lévő állatokat és a közelben szabadon élőket is. A londoni Queen Mary Egyetem kutatócsapata 25 emlős- és madárfaj DNS-ét, a Koppenhágai Egyetem kutatói 49 gerincesét – köztük emlős-, madár-, hüllő-, kétéltű- és halfajokét is – azonosította.

Az, hogy egyszerre publikálták munkáikat nem véletlen, a két egyetem tudósai a cikkek megjelenése előtt értesültek egymás munkájáról, így felvették a kapcsolatot és közösen döntöttek a tanulmányok benyújtásáról.

(Forrás: MTI)

(Borítókép: Zsiráf egy állatkertben Rómában. Fotó:  Walter Leporati / Getty Images)