Ezer éve nem produkált akkora kitörést a Tonga-szigeteki vulkán, mint most

Január 15-én, helyi idő szerint szombat délután (magyar idő szerint a kora reggeli órákban) hatalmas robbanással kitört a Tonga-szigetek térségében található Hunga Ha'apai-Hunga Tonga szigeteken található vulkán.

A Csendes-óceánon található két kis vulkáni szigetet az elmúlt hónapban többször is kitörés rázta meg, mely nyomán a Hunga Tonga és a Hunga Ha'apai sziget folyamatosan átalakult, összenőtt. Bár ezek piciny szigetek, egy nagyobb, tenger alatti vulkán kiemelt részei.

A Hunga Tonga és Hunga Ha'apai szigetek egy hatalmas víz alatti vulkán részei, mondjuk nyúlványai. A víz alatt a talapzattól számítva egy mintegy 1800 méter magas, 20 kilométer átmérőjű vulkán van, amelynek a belsejében egy 6 kilométer átmérőjű süllyedék, azaz kaldera található

– magyarázta el megkeresésünkre dr. Harangi Szabolcs geológus-vulkanológus, az MTA levelező tagja, intézetigazgató egyetemi tanár, kutatócsoport-vezető. A szóban forgó vulkánnak vannak építő szakaszai, amikor kisebb kitörések során, a kaldera peremén szigetek jöhetnek létre. Majd jön egy nagyobb kitörés, amely során csökken a méret, és eltűnnek a szigetek.

Azt egyelőre nehéz megmondani, hogy a január 15-it követően újabb kitörés várható-e, magyarázta a geológus-vulkanológus. 2015-ben volt egy rövidebb kitörés, mely összekötötte a két szigetet, ez a kitörés újult fel tavaly december 20-án. Rövid szünetet követően idén január 14-én és 15-én történt két nagy kitörés, az intézetigazgató szerint ezek alapján 

A vulkán alatti magmás rendszer közel ezer év eltelte után aktiválódott úgy, hogy újabb nagy vulkánkitörést eredményezzen, ez vélhetően a felszín (kaldera) beszakadásával járhatott, melynek a térségből induló szökőárat is tulajdonították. Harangi Szabolcs személy szerint azt gyanítja, víz alatti tömegátrendeződés – ez nevezhető beszakadásnak is – indította el a szökőárat, amit felerősített a légköri nyomáshullám. A beszakadásról azonban nincs még megerősített információ, ahhoz, hogy ilyen adatokat szerezzenek, a vulkán nyugodtabb működésére van szükség.

A szakértő szerint a jövőre nézve nagyobb esélye van újabb kitöréseknek, mint teljes nyugalomnak, de hangsúlyozza, hogy műszeres megfigyelés nincs, így a földrengésekből, felszínváltozásból és gázokból megfigyelhető jelekre sem támaszkodhatnak.

A kérdésre, hogy miért volt ekkora a kitörés, Harangi szerint az új-zélandi vulkanológusok adta magyarázat a legvalószínűbb.

Jó ezer év alatt az időszakos magmafeltöltődések, magmakeveredések, kristályosodás és gázok kiválása eredményezte, hogy nagyobb mennyiségű magma nyomulhatott a felszínre. A víz alatti felszínre érve, sekély vízmélységben keveredett az óceán vizével, és ez növelhette meg a robbanásos kitörés erejét. Ha nem lett volna víz, azaz szárazföldön történik a kitörés, akkor is valószínűleg nagy lett volna

– magyarázta a szakértő.

Mivel egy mindentől távoli, Új-Zélandtól több mint kétezer kilométeres távolságban, az óceán közepén fekvő helyről van szó, így nem tudják, mennyi vulkáni anyag került a felszínre, ami például meghatározza a kitörés erősségét is. A kitörés következtében a környező kommunikációs csatornák megszakadtak, a BBC cikke szerint a tengerfenékre lefektetett kábelek is sérültek, helyreállításukra két hetet jósolnak. A vulkáni adag pedig jórészt az óceáni területre, víz alá jutott.

A kitörést műholdfelvételeken is látni lehetett, a kitörési felhő nagyjából 20 kilométeres magasságba is feljutott, a robbanás hangját a szigettől kétezer kilométerre is hallották, a légnyomás változását pedig Európában is érzékelni lehetett. A Krakatau 1883-as kitörésével összehasonlítva a Tonga-szigeteken történteket: vannak hasonlóságok a két jelenség között, de jelentős különbségek is.

Mindkettő víz alatti kitörés, mindkettőhöz kapcsolódott szökőár és jelentős hanghatás utáni légköri nyomáshullám, de a Krakatau 1883-as kitörés jóval nagyobb volt

– mondta Harangi.

A sztratoszféráig felérő füstfelhőben rengeteg, egyetlen óra alatt kétszázezer villámot regisztráltak, ami rekordnak is vehető.

A villámok azért alakulnak ki a vulkáni hamufelhőkben, mert rengeteg piciny, szubmilliméter nagyságú szemcse kavarog a kitörés felhőjében. Az eltérő töltésű szemcsék ütköznek egymással, ezzel elektromosan feltöltődnek, majd elkülönülnek, és megtörténik a kisülés. Ebben az esetben azonban az is hozzájárult a rengeteg villámhoz, hogy a kitörési felhőben rengeteg jégszemcse is volt. Ez pedig a magma vízzel való keveredésének következménye. A kitörési felhőbe kerülő vízgőzcseppek a magasban hirtelen lehűlve alakulnak jégszemcsékké, az ezekkel való ütközés tovább növeli a villámok kialakulásának esélyét

– magyarázta a szakértő, aki szerint a műholdas érzékelőknek köszönhető, hogy szinte rögtön információval rendelkeztek, és a Tűzhányó Blog oldalára is szinte valós időben tudták közvetíteni az eseményeket a kitörés kapcsán.

A műholdas adatokra lehet hagyatkozni a kitörési felhő összetételét illetően is. Az eddigi adatok alapján 400 ezer tonna kén-dioxid került a sztratoszférába, ez messze van attól a minimum 3-5 millió tonnányi mennyiségtől, mely érezhető hatást váltana ki. Arról egyelőre nincs adat, hogy mennyi szén-dioxid került a levegőbe, de Harangi valószínűsíti, hogy nem túl nagy érték, és nem fog a klímára kihatni. A kén-dioxid hatását illetően is csak műszeresen kimutatható, piciny mértékű klimatikus – hűtő – hatást vár a szakértő, azt pedig egyértelműen kijelenti, hogy 

(Borítókép:  Tenger alatti vulkán kitörése a Csendes-óceán déli térségében fekvő Tonga közelében 2022. január 14-én.  Fotó:  Tonga Geological Services / REUTERS)