Svéd környezetvédők menthetik meg Európa éghajlatát?

Sofia Olsson aktivistatársaival, Jakob Bowersszel és Lan Phammel több mint egy éve kampányol a Hukanmaa faluban, Pajala vidéken, Svédország legészakibb részén. A tajgaerdőben és a befagyott mocsárban egy hóval borított svéd katonai sátorban táboroznak, ahol egész kellemes körülményeket teremtettek, pedig kint mínusz 12 fok van, éjszaka pedig körülbelül mínusz 20. A tábor a Forest Rebellion egyik előőrse, ami a svéd Extinction Rebellion egyik ága, és amely azt állítja, hogy a szamizdatokkal közösen „békés polgári engedetlenségi kampányt” szervez a sarkvidéki erdőirtás ellen – írja a Guardian.

A környezetvédelmi aktivisták egyik élharcosa, Carola Rackete, német ökológus és író – aki 2019-ben került a címlapokra, mert 17 napos patthelyzet után letartóztatták egy olyan hajó kormányzása miatt, ami engedély nélkül rakott ki menekülteket az olaszországi Lampedusán – norvégiai otthonából érkezett a svéd Sapmiba, a szamizdatok őshazájába.

A Greenpeace aktivistája, Dima Litvinov is felállított egy tiltakozóbázist. Litvinov egyike volt az „Északi-sarki Harmincaknak”, akik 2013-ban váltak világhírűvé, miután az orosz különleges erők fegyverrel fenyegetve elfogták és bebörtönözték őket, mert megpróbálták megállítani az orosz olajfúrásokat az Északi-sarkvidéken.

Greta Thunberg is felkereste a régiót, hogy ellenezze a Jokkmokk városa mellett tervezett vasércbánya kialakítását. Svédország márciusban minősített engedélyt adott a vitatott bányának arra hivatkozva, hogy az lehetővé teszi a fenntartható acélgyártást és segít csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, de Thunberg „rasszista” és „gyarmatosító” döntésként ítélte el a döntést, mivel az figyelmen kívül hagyja a rénszarvasok vándorlási szokásait és a szamiki közösségekre gyakorolt hatását. A Twitteren azzal vádolta Svédországot, hogy „háborút folytat a természet ellen”.

Földhöz való jogaik védelme gyorsan az egyik legfontosabb kampánytémává vált az európai aktivisták számára, és összehozza a skandináv államokban az éghajlatváltozás ellen tiltakozókat a németországi széntüntetések és a földközi-tengeri menekültválság veteránjaival.

A szamikai jogok kérdése átfedésben van a klímavédelmi tétlenség elleni küzdelemmel, de azzal is fenyeget, hogy éket verhet a környezetvédő kampányolók közé, akik szerint a zöld ipar megoldást jelenthet, és azok közé, akik attól tartanak, hogy ez a sarkvidéki környezet és a tőle függő szamikaiak kárára történik.

A nemzetközi aktivisták száma itt egyelőre csekély, de ahogy a Gállok bánya és más környezetvédelmi ipari projektek megállításáért folytatott harc kezdett megvalósulni, Dima Litvinov és Carola Rackete arra számított, hogy még többen csatlakoznak majd az Északi-sarkvidéki harchoz.

A tiltakozások közvetlen célpontja a svéd Sapmi fakitermelése. A csoportnak nemrég sikerült megállítania a svéd állami erdészeti vállalat, a Sveaskog fakitermelő gépét. Egyelőre azonban senki sem ünnepel. Volt némi izgalom, hogy azzal, hogy egy napra felállítottuk ezt a viszonylag kis tábort, válaszokat csikarhatunk ki a Sveaskog központjától – mondja Rackete –, de az erdészeti ipar nem fog egyik napról a másikra változtatni a viselkedésén.

Konszenzusra jutottak abban, hogy egy hónapig várjanak, hogy megbizonyosodjanak arról, a vállalat állja a szavát, és hogy aktivisták számára kiképzőtáborokat szervezzenek.

Az aktivisták vezetői szerint a szamikai életmód védelme érdekében el kell fogadniuk a paradoxonnak tűnő helyzetet, és ellenezniük kell a megújuló energiaprojekteket, beleértve az Északi-sarkvidéki szélerőműparkokat, a „zöld acélt” és az úgynevezett zöld átmenet más részeit, amelyek célja, hogy Európa teljesítse a globális éghajlat védelme iránti kötelezettségeit.

Mindenféle kitermelési projekt ellen tiltakoznának, amibe beletartozik Svédország északi részének „környezetbarát átalakítása” is a szénmentes acélgyártásra vonatkozó, iparágvezető tervekkel, a már majdnem befejezett elektromosautóakkumulátor-gyárral és a mindezek működtetéséhez szükséges hatalmas szélenergia-projektekkel.

Novemberi beiktatási beszédében a svéd miniszterelnök, Magdalena Andersson üdvözölte a „környezetbarát ipari forradalom felgyorsítását”, a „szén-dioxid-mentes acélgyártást, akkumulátorgyárakat, több tízezer új munkahelyet”, és 700 milliárd koronát (25 ezer 394 milliárd forintot) fektetett be a környezetbarát iparba Svédország északi sarkvidékén.

Svédország meg kell mutassa a külvilágnak, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos átállás hogyan teremt munkahelyeket és növekedést

– mondta a svéd miniszterelnök.

Az LKAB állami vállalat tervei, hogy vasércpellet helyett hidrogénnel redukált vasat állít elő, azt ígérik, hogy egy Svájc-méretű darabot vágnak le Európa teljes szén-dioxid-kibocsátásából, mivel az acélművek bezárhatják kohóikat.

„Mindez olyan, mintha valamiféle ígéret lenne a jövőre nézve, de közben tönkreteszi azt, amink valójában most van” – mondja Jakob Bowers aktivista.

Tudjuk, hogy a szamikaiak képesek voltak együtt élni a környezetükkel, de ezekkel a környezetbarát projektekkel nincs bizonyíték arra, hogy valóban csökkenteni fogják a kibocsátást. Ha megnézzük a szélenergiát, a tanulmányok kimutatták a kibocsátás növekedését a bányászati és a szállítási infrastruktúra miatt.

Henrik Andersson, egy szamojéd rénszarvaspásztor szemszögéből nézve a környezetbarát ipari projektek még a malmbergeti vasércbányánál is rosszabbak, amely a szamojéd nyári pásztorok területén indult 1735-ben, majd az 1888-ban megépített vasúti összeköttetés után a világ egyik legnagyobb bányájává nőtte ki magát.

A Gällivare rénszarvaspásztor körzetből származó Andersson két éve vette fel a kapcsolatot az Extinction Rebellionnal, és Dél-Svédországból hívott aktivistákat, akikkel éjszakákon át beszélgetett távoli faházában. Andersson és közössége a klímaválság frontvonalában van.

Sapmi tavaly júliusban 33,6 fokos hőmérsékletet mért, ami több mint egy évszázada a legmelegebb volt.

Az idei időjárás arra késztette a rénszarvaspásztorokat, hogy szarvasaikat területük legdélebbi csücskében legeltessék: a városon kívül eső, jéggel borított szigeteken. A mai karámozásra közvetlenül a repülőtér mellett kerül sor, rövid autóútra a város fő bevásárlóközpontjától.

Az iparosodás és az erdőirtás miatt nincs más földünk, ahová mehetnénk, ezért ezt a részt kell választanunk, ami a nagyvárosok közelében van. A rénszarvasok viszont igazán szépek, egészségesek és kövérek

– mondta Henrik Andersson.

Az öt terület közül, ahová a rénszarvasai borjúzni járnak, három területet a tervezett szélerőműparkok veszélyeztetik. „A rénszarvasok biztosan nem maradnak ott, amikor borjaik lesznek, mert akkor félnek a legjobban” – mondja egy svéd mezőgazdasági egyetem tanulmányára hivatkozva. E szerint a rénszarvasok általában legalább öt kilométerre tartják magukat a szélturbináktól. Azt állítja, hogy a lapátok árnyékát összetévesztik az elhaladó sasokkal.

Az ipar, az ipar, akár környezetbarát, akár nem. A Föld túlélésére tett kísérletekről még ide kattintva olvashat, illetve arról, hogy mi történne a Földdel, ha az emberiség eltűnne, itt talál bővebb információt.

(Borítókép:  Greta Thunberg svéd környezetvédő aktivista [k] diáktársai között a második alkalommal meghirdetett globális klímasztrájk stockholmi demonstrációján 2019. május 24-én. Fotó:  MTI / EPA / TT / Janerik Henriksson)