Közelít a dizájnerbébik kora?

A jövőbe tekintve rengeteg alkotás elég disztópikusan festi le, hogy mi vár ránk pár száz év múlva. Aldous Huxley 1931-ben írta meg a Szép új világ című regényét, amelynek víziója a 26. századba kalauzolja az olvasót, és szintén nem egy utópiát kapunk. Huxley történetében 2540-re az emberiség egy kiterjedt világállamban egyesül majd, ahol nincs szegénység, betegség vagy háborúk. A gondtalan jövőért viszont nagy árat kell fizetnünk. A szép új világban az egyenlőség és szabadság nem fontos tényezők, a társadalmat kasztokra osztják fel, rang szerint csökkenő sorrendben elhelyezve az embereket, akiket tenyésztve, szinte futószalagon állítanak elő.

Közel százéves ez a regény, ám az embertenyésztés, illetve a génszerkesztés kérdése sosem volt ennél aktuálisabb. A kérdés már csak az, hogy meddig terjed a mostani tudásunk, miket lehet elérni génszerkesztéssel, egyáltalán hogyan működik ez a dolog? Beteljesülhet Huxley víziója?

Ezekről a kérdésekről az Ott vagyunk már? műsorvezetői, Nagy Ildi és Baranyi Marci beszélgetnek. Szakértőnek, hogy a kérdések mellé válaszokat is kapjunk, Varga Mátét hívták meg, aki az ELTE Genetika Tanszék adjunktusa.

Varga Mátétól megtudjuk, hogy géneknek azt a genetikai egységet nevezzük, amely egy tulajdonságot kódol, de nincs egy olyan meghatározás, ami minden tudós számára elfogadott.

A genetikai információ határozza meg, hogy hogyan nézünk ki, sok szempontból a belső miliőnk működését is meghatározza, hogy hogyan gondolkodunk. Persze nem mindent a gének határoznak meg, de van beleszólásuk.

A tudós azt is elmagyarázza, hogy a mostanában egyre többször hallott CRISPR egy génszerkesztési technológia, amely lehetővé teszi, hogy a kutatók egy szervezet genomjának egy előre meghatározott helyén szóljanak bele a génműködésbe.

Ám nem olyan egyszerű beleszólni úgy a génekbe, ahogy azt a sci-fi-regények kedvelői elképzelik. Ha például olyan embereket szeretnénk mostantól „gyártani”, akik magasak, akkor nem egy génbe, hanem több tízezerbe kéne beleavatkozni, és még akkor sem garantálná semmi, hogy onnantól kezdve minden az elképzelésünk szerint alakul, hiszen a fejlődési folyamatban rengeteg véletlenszerű esemény van, amit nem lehet előre kódolni.

A környezet és a gének interakciója nagyon bonyolult. Például lehet, hogy valaki azért tanul meg nehezebben egy idegen nyelvet, mert rövidlátó génekkel rendelkezik, ezt a tulajdonságát pedig nem fedezik fel a szülők vagy a tanárok időben, így éveket tölt el úgy a hátsó padsorban, hogy senkinek sem tűnik fel, hogy a feladatok felét le sem tudja jegyzetelni, mert nem látja.

Varga Máté elképzelhetetlennek tartja, hogy létrejöjjön egy kitenyésztett társadalom, mert az ember bonyolultabb annál, mint hogy elő lehessen állítani a semmiből. Azt is nehezen bírja elképzelni, hogy azon tudnánk a jövőben változtatni, hogy egy születendő gyermek például jobb futó legyen, mert ez annyira komplex tulajdonság, hogy olyan sok helyen kéne belenyúlni a genomba, ami már nem praktikus. Így Huxley víziója, úgy tűnik, megmarad a képzelet játékának – de ha kíváncsi, hogy milyen egyéb hasznuk vagy jövőbe mutató felfedezésük lehet a génkísérleteknek, akkor hallgassa meg az Ott vagyunk már? új epizódját.

Korábbi epizódok:

• Mennyire elérhető számunkra a Mars? 
• Lehetséges lesz egyszer az időutazás? 
• Ezt az internetet akartuk? 
• A mesterséges intelligencia az emberiség utolsó találmánya?
• Mikor lesz természetes, hogy repülő autókkal közlekedünk?
• Hol vannak már a földönkívüliek?