Loab egy idős, európai nő megkínzott, sápadt és lila arccal. Nem ez az első ultranyomasztó kép, amelyet sikerült előcsalni az ilyesmire kiváltképp alkalmas képalkotó mesterséges intelligencia vizuális tudatalattijából, hiszen láttuk már a világ utolsó szelfijeiről generált víziókat.

Loab nem létezik, sőt nincsen. De kicsoda ő azonkívül, hogy egy saját keletkezéséről szóló horrorsztori, amely egyben a populáris kultúra reakciója a gépi intelligenciára.

A művészet vége

Pár hónapja jelentek meg és nyomják az ipart a képalkotó mesterséges intelligenciák, mint a Dall-E Midjourney vagy a Stable Diffusion. Működésük egyszerű, mint a Google. Az ember beírja, mit szeretne látni, és a rendszer pár perc alatt generál egy tucat képet, ha tetszik, fotorealisztikusat, ha azt kérik, van Gogh vagy bárki más stílusában. A történet a Holdon szkafanderben lovagló űrhajóstól indul, majd rögtön a helyi művészeti pályázaton nemrég kirobbant botránnyal folytatódik, ahol a díjat mindenki felháborodására a zsűri – tudtán kívül – a Midjourney alkotásának ítélte. A mesterséges intelligencia miatt, úgy tűnik, egy etikai és szerzői jogi fekete lyukba zuhan a vizuális művészetek világa.

Az MI ugyanis nem csak megrajzol egy nyulat, ha kérik, a betanítására használt hatalmas adatbázisban a nyúl rengeteg fotózott, rajzolt, faragott, festett változata megtalálható, amit a program felhasznál a megfelelő ábrázolás létrehozásához. A gép lényegében elbitorolja az emberi alkotásokat, és arra használja őket, hogy kiszorítsa az embert az alkotásból. Ebben a viharos vizuális tengerben bukkant fel Loab, aki az emberi vonások egyedi kombinációjából áll, de senki sem tudja, honnan jön valójában.

A pokolból érkezett

Felfedezője a Twitteren a Supercomposite nevet viselő felhasználó. Supercomposite elmondása szerint a különös figurához negatív promptot használtak, ami annyit jelent, hogy arra kérték, ne a mezőbe beírt szavak alapján alkosson, hanem a beírt szavak ellentétét jelenítse meg. A beírt „Brando” szóra a gép egy város logószerű körvonalait rajzolta meg, amin a „DIGITA PNTICS” felirat volt olvasható. Amikor ezt a feliratot adták meg negatív promptnak, megjelent a lila arcú asszony, felette a „LOAB” felirattal. Amikor arra kérték, hogy a képen látható figurával generáljon további ábrákat, az MI ijesztő fejű babákat és levágott fejeket tartalmazó képeket kezdett alkotni.

Supercomposite a Twitteren kifejtette, hogy a negatív prompt alkalmazásából az következik, hogy olyan ábrát kapnak, ami a lehető legtávolabb van a megadott ponttól. A figura tehát olyan vonásokból áll össze, amelyek mindentől távol esnek, de ennek ellenére úgy tűnik, hogy az MI-ben egybefüggő koncepcióként van jelen, mert minden, belőle generált képen felismerhető volt Loab. 

A copypasta horrorok kedvelői szerint Loab egy elveszett lélek, aki próbál kiszabadulni a rendszerből. Supercomposite, aki vélhetően közelebb van az MI-szakmához, úgy véli, hogy az arc azért ilyen nyomasztó, mert a gép az adatbázis brutális, véres és morbid képeiből kölcsönözte a vonásait.

A magyarázat hasonló ahhoz, mint amikor nemrég a generált képek nonszensz feliratai alapján megpróbálták felfedezni a Dall-E titkos belső nyelvét – erről később kiderült, hogy nem létezik. A mesterséges intelligencia működése nem átlátható. Az, hogy az ijesztő képekről miért tűnik el Loab, majd jelenik meg újra rajtuk, az algoritmustól függ. Ez azért tesz hozzá sokat a történethez, mert Shakespeare idején még nem léteztek, de ma már mindenki életében jelen vannak a rejtélyes akaratú algoritmusok. És most már Loab is.

(Cnet, Vice, Wikipedia)

(Borítókép: Supercomposite / Twitter)