Zombivírus szabadult ki az Északi-sarkról

Bár egy távoli múltból származó betegség által kirobbantott járvány úgy hangzik, mintha egy sci-fi-film forgatókönyvéből pattant volna ki, a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a kockázatok, bár csekélyek, mégis alulértékeltek. A hidegháború idejéből származó vegyi és radioaktív hulladékok, amelyek károsíthatják az élővilágot és megzavarhatják az ökoszisztémákat, szintén felszabadulhatnak az olvadás során.

Sok minden történik a permafrosztban, ami aggodalomra ad okot, és (ez) tényleg megmutatja, hogy miért szuperfontos, hogy a permafroszt minél nagyobb részét fagyasztva tartsuk

– idézi Kimberley Minert, a NASA Jet Propulsion Laboratory klímakutatóját a CNN.

Az északi félteke egyötödét a permafroszt borítja, amely évezredek óta Alaszka, Kanada és Oroszország sarkvidéki tundráját és erdőit táplálja. Egyfajta időkapszulaként szolgál, mivel – az ősi vírusok mellett – számos kihalt állat mumifikálódott maradványait őrzi, amelyeket a tudósok az elmúlt években tudtak feltárni és tanulmányozni, köztük két barlangi oroszlánkölyköt és egy gyapjas orrszarvút.

A permafroszt nem csak azért jó tárolóközeg, mert hideg; ez egy oxigénmentes környezet, ahová a fény nem hatol be. A jelenlegi sarkvidéki hőmérséklet azonban négyszer gyorsabban melegszik, mint a bolygó többi része, ami meggyengíti a régió permafrosztjának felső rétegét.

A fagyott vírusok által jelentett kockázatok jobb megértése érdekében Jean-Michel Claverie, a franciaországi Marseille-ben található Aix-Marseille Egyetem orvosi karának emeritus professzora megvizsgálta a szibériai permafrosztból vett földmintákat, hogy kiderítse, a bennük található vírusrészecskék még fertőzőek-e. Az általa „zombivírusoknak” nevezett vírusokat kereste, és talált is néhányat.

Az előzmények

Az embereket megfertőző vírusok és baktériumok nyomait találták megőrizve a permafrosztban. Az alaszkai Seward-félszigeten található Seward-faluban 1997-ben a permafrosztból exhumált női holttestből származó tüdőminta az 1918-as világjárványért felelős influenzatörzs genomikus anyagát tartalmazta. 2012-ben a tudósok megerősítették, hogy egy Szibériában eltemetett nő 300 éves mumifikálódott maradványai a himlőt okozó vírus genetikai jegyeit tartalmazzák.

A szibériai lépfenejárvány, amely több tucat embert és több mint 2000 rénszarvast érintett 2016 júliusa és augusztusa között, szintén összefüggésbe hozható a rendkívül forró nyarak során a permafroszt mélyebb olvadásával, ami lehetővé tette a Bacillus anthracis régi spóráinak, hogy újra felszínre kerüljenek.

Birgitta Evengård, a svédországi Umea Egyetem Klinikai Mikrobiológiai Tanszékének emerita professzora szerint jobban kellene felügyelni a kiolvadó permafrosztban lévő potenciális kórokozók jelentette kockázatot, de óva intett a pánikkeltő megközelítéstől.

Ha a permafrosztban olyan vírus rejtőzik, amellyel évezredek óta nem kerültünk kapcsolatba, akkor lehet, hogy az immunvédelmünk nem elégséges

– vélekedett Evengård.

A vírus továbbterjedésének esélye

A tudósok nem tudják, hogy ezek a vírusok meddig maradhatnak fertőzőképesek, ha a mai körülményeknek vannak kitéve, illetve azt sem, hogy a vírus milyen valószínűséggel találna megfelelő gazdatestet. Nem minden vírus kórokozó, amely betegséget okozhat; egyes vírusok jóindulatúak vagy akár hasznosak is a gazdaszervezetük számára. És bár 3,6 millió embernek ad otthont, az Északi-sarkvidék még mindig ritkán lakott hely, így az ősi vírusoknak való emberi kitettség kockázata nagyon alacsony.

Claverie szerint a kockázat a globális felmelegedéssel összefüggésben biztosan növekedni fog, véleményével pedig nincs egyedül. Tavaly egy tudóscsoport kutatást tett közzé a Hazen-tóból, egy Kanadában, az északi sarkkörön belül található édesvízi tóból vett talaj- és tóüledékmintákról. Megvizsgálták az üledékben lévő genetikai anyag génállományát, hogy azonosítani tudják a vírusjeleket és a területen található potenciális gazdaszervezetek – növények és állatok – genomját.

Számítógépes modellelemzéssel azt sugallták, hogy a vírusok új gazdatestekre való átterjedésének kockázata nagyobb azokon a helyeken, ahol nagy mennyiségű gleccserolvadékvíz áramlik a tóba – ez a forgatókönyv az éghajlat felmelegedésével egyre valószínűbbé válik.

Ismeretlen következmények

A felmelegedő permafrosztban található vírusok és egyéb veszélyek azonosítása az első lépés annak megértéséhez, hogy milyen kockázatot jelentenek az Északi-sarkvidékre nézve – mondta Kimberley Miner, a NASA Jet Propulsion Laboratory munkatársa. A további kihívások közé tartozik annak számszerűsítése, hogy hol, mikor, milyen gyorsan és milyen mélyen olvad ki a permafroszt.

Az olvadás lehet fokozatos, évtizedenként akár csak centiméteres folyamat, de történhet gyorsabban is, mint például a hatalmas földomlások esetében, amelyek hirtelen mély és ősi permafrosztrétegeket hozhatnak felszínre. A folyamatban metán és szén-dioxid is felszabadul a légkörbe, ami az éghajlatváltozás egyik figyelmen kívül hagyott és alábecsült tényezője.

Miner szerint a legjobb megoldás az, ha megpróbáljuk megállítani az olvadást és a tágabb értelemben vett éghajlati válságot, és ezeket a veszélyeket örökre a permafrosztba zárva tartjuk.

(Borítókép: Sean Gallup / Getty Images)