A Marsról készült első közeli fotó egy rajz volt

A NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) pasadenai kampuszán van egy épület, ahol több fontos küldetés robotikus űrhajóját szerelték össze. Az épület egyik folyosóján állították ki az első közeli fotót, amit egy űrhajó a Marsról készített, és ami az első ilyen fotó volt, amit 1965-ben a tévében bemutattak.

A kép érdekessége, hogy első fotó létére valójában egy emberek által pasztellkrétával alkotott rajzról van szó.

Nem volt képünk

Az amerikai űrkutatási hivatal a Mariner-program keretei között küldött kutatószondákat a Naprendszer bolygóihoz, és a küldetésekhez a JPL munkatársai építették a Mariner-szondákat. A Mariner–1 az indításakor fellépett hiba miatt semmisült meg, de a Mariner–2 fél évvel később sikeresen megközelítette a Vénuszt. A Marshoz indított Mariner–3 szintén balsiker volt, nem vált le a szondát védő burkolat (a hordozórakéta tetején csücsülő rakéta esetében ez a rakéta csúcsában végződő szakaszt jelenti), az eszköz így nem tudta kinyitni a napelemeit, és végrehajtani feladatát. Ám nem volt idő csüggedésre, három héttel később sikeresen elindult a Mariner–4 a vörös bolygó légkörét vizsgáló hat műszerrel és az első űrbe küldött digitális képalkotó rendszerrel, ami egy televíziós kamerán alapult.

A Mariner–4 1965 júliusában érkezett meg a céljához, és tízezer kilométeres magasságból készített képeket a Marsról. Az, hogy a környező bolygókról fotókat készítettek, a hidegháborús űrverseny egyik fontos mozzanatát jelentette. Ez nem csak abból fakadt, hogy ennek technikai megoldása nem volt éppen triviális, hanem abból is, hogy a Marsról készült legfrissebb térkép akkoriban a 19. század végéről származott, a legjobb képet pedig egy földi teleszkóp készítette 1956-ban.

Tartottak a kudarctól

A szonda az analóg képet digitálisra konvertálta, majd másodpercenként 8 bites sebességgel továbbította. Ez azt jelentette, hogy 10 órába telt, míg egy kép a Földre megérkezett. A folyamat tehát nagyon lassú volt ahhoz képest, hogy a Perseverance ma egy csomagban küld át egy sor nagy felbontású képet.

Volt azonban egy kis gond: fennforgott annak lehetősége, hogy a digitális adatokat rögzítő szalagos eszköz nem fog rendesen működni. A Mariner–4 fedélzetére a Mariner–3 építéséből maradt pótpéldány került, és a korábbi tesztelés hibákat jelzett. Miközben a sajtó képviselői összegyűltek Pasadénában, mindenki azt várta, hogy letöltődjön az első kép, amiből azután egy korabeli számítógép rendes képet alkot.

A JPL csapata úgy látta jónak, hogy megelőzik a csalódást, vagy a csalódással felérő több napos technikai kármentést. A digitális képről érkező adatokat szalagra nyomtatták, a szalagokat pedig felragasztották egymás mellé. Richard Grumm, az adatrögzítőért felelős mérnök idegeskedését megszakítva leszaladt egy művészellátóba, és hozott egy pasztellkrétakészletet. Ezután a stúdió vizuális stratégája, Dan Goods vezetésével az egyes képpontokon a fény erősségét jelölő számokat elkezdték a Mars színeinek megfelelő – a barnától a vörösön át a sárgáig terjedő – árnyalatokkal átszínezni.

A digitális adatsort így manuálisan konvertálták képpé, és a kereső regisztrációs jeleivel együtt fokozatosan kirajzolódott a látványt majdnem teljesen kitöltő közeli bolygókaréj képe. 

Az aggodalom végül alaptalannak bizonyult, és az adatrögzítő kifogástalanul működött, de mielőtt a hivatalos képeket közölték volna, az újságírók megpillantották a falra ragasztott, kézzel színezett képet – végül ezt mutatták be először a híradókban.

A Mariner–4 1965. augusztus elejéig 22 fotót sugárzott vissza a Földre, ezeken a Holdon lévőkhöz hasonló kráterek és felhők látszottak. Mivel ennyi fotó a felszín kevesebb mint 1 százalékát fedte, így csak a későbbi szondák munkája derített fényt a bolygó környezetének valódi változatosságára.

A Mariner–4-et több mikrometeorraj megsorozta, 1967. december 21-én szakadt meg vele a kapcsolat, azóta Nap körüli pályán kering. Munkája nyomán tudtuk meg, hogy a Mars felszínén nincs víz, nincs mágneses mező, továbbá először kaptunk adatokat a felszíni nyomásról és hőmérsékletről. A szonda összesen 634 kB adatot küldött a Földre.

(CNN, Wikipedia)