A szovjet űrprogram áldozata lett volna az első női űrhajós?

Ha űrkutatással kapcsolatos összeesküvésekre gondolunk, elsőnek az az elmélet ugrik fel, hogy a holdra szállást valójában Stanley Kubrick megrendezte a NASA felkérésére. Ez a teória egyszerre makacs és szórakoztató, de korántsem az első űrkonteó, azokból ugyanis az első csokorra való – a sikerért feláldozott, elveszett űrhajósok történetei – mind a Szovjetunió űrprogramjához kapcsolódnak.

Ez nem annyira meglepő, ha tudjuk, hogy az űrverseny kezdetén a szovjetek komoly előnyre tettek szert 1957-ben, a Szputnyik–1 fellövésével. Az első műhold rettenettel töltötte el a nyugatot. Az általa sugárzott pittyegő rádiójelet, három hónappal később az amerikai Explorer–1 jelét amatőr rádiósok is foghatták – ekkor vált underground hobbivá az űrhajók rádióforgalmának lehallgatása.

Az első lelkes rádiósok között volt egy olasz testvérpár, Achille és Giovanni Judica-Cordiglia. A fiatalemberek a családi házuk tetejére szerelt maguk építette tányérantennával 1957 novemberében vették a Szputnyik–2 jelét, amely a fedélzetén utazó Lajka kutya szívverését közvetítette. A felvétel országos hírnevet hozott nekik, és hamarosan új szintre léptek az amatőr rádiózással: otthonuk közelében saját központot létesítettek egy második világháborús német bunkerben, amelyet Torre Bertnek neveztek. Amit az amerikai légierő és a NASA több millió dolláros antennarendszerekkel oldott meg, azt Judica-Cordigliáék csirkehálóval és sok lelkesedéssel ellensúlyozták. Achille és Gian ekkor már a Doppler-hatás változásából ki tudta számolni az űrhajók pozícióját. 

hanem komoly harc, és az adásokból így sötét kép rajzolódott ki.

1960 novemberében nagyon különös adást fogtak a szovjet frekvenciákon: egy S. O. S. morzekódot egy nagy sebességgel távolodó űrhajóról. A Doppler-hatás változása helyett ez a jel folyamatosan gyöngült, amiből arra következtettek, hogy a forrása egy olyan űrhajó, amely nem állt keringési pályára, hanem megállás nélkül repült tovább a mélyűrbe.

Pár hónappal Gagarin útja előtt egy olyan adást vettek fel, amelyben vélhetően egy fülke vészjelzője hallható, továbbá gyors emberi szívverés és valószínűleg egy fulladozó űrhajós erőltetett légzése. A szovjetek ekkor hivatalos közleményt adtak ki róla, hogy utas nélküli kísérletet hajtottak végre egy űrhajóval, amely visszatérés közben megsemmisült

Gagarin útja után egy hónappal egy női hangot fogtak. Ez volt az addigi legtöbb kézzelfogható információt tartalmazó és egyben legijesztőbb felvételük.

[nem érthető] egy, kettő, három, négy, öt… [nem érthető] vétel, vétel… [nem érthető] meleg van, meleg van… oxigén, oxigén… az nem veszélyes?… vétel… hogyan tudom továbbítani?… igen, igen, igen… hogy?… melegem van… [nem érthető] értem… bal oldalt… tüzet látok, tüzet látok… meleg van… harminckettő… harminckettő… le fogok zuhanni?… kérem… kérem… kérem…

A szovjetek ezúttal nem adtak ki közleményt semmilyen űrhajóról.

Éteri dráma

Judica-Cordigliáék komoly amatőrök voltak, ha szavahihetőségüket vagy felvételeik valódiságát nem is akarjuk kétségbe vonni, ezek értelmezésével kapcsolatban mindenképpen felmerülnek kérdések. A fent említett adással kapcsolatban azt gondolhatnánk, hogy egy sikertelenül végződő űrhajós küldetés visszatérő egységét halljuk. Ezt rögtön kizárhatjuk, ugyanis a légkörbe csapódó űrhajók felülete nemcsak izzik, de ionizálódik is, 

Az űrhajósoknak feltételezhetően képzett pilótáknak kellene lenniük, kérdés, hogy kommunikációjuk miért nem követi a szakmai protokollt. 

Az sem triviális kérdés, hogy Judica-Cordigliáékon kívül miért nem értesülhettünk hasonló adásokról más amatőröktől vagy akár pontosan ilyen megfigyelésekre szakosodott állami rendszerektől. Végső soron az sem világos, hogy miért adna morzekód vészjelzést egy űrbe tartó űrhajó. 

A Szovjetunió összeomlása után évtizedekben a régi dokumentumok titkosítását feloldották, ezek arról tanúskodnak, hogy nem kísérleteztek női űrhajósokkal, sőt a 206 pilótából 20-ra szűkített űrhajósjelöltek csoportja is kizárólag férfiakból állt. 1960 augusztusában két kutyát sikerült először életben visszahozni az űrből. A korabeli dokumentumok szerint Hruscsov és az illetékes elvtársak azt mérlegelték, hogy akkor is hivatalos közleményt adnak ki, ha az első űrhajóst valamiért nem sikerül kijuttatni az űrbe. Ez fokozta volna a túlélés esélyeit, ha idegen területen – például Kínában – érkezik le. A szovjet vezetők fejében az egész játszma lényege az volt, hogy a nyilvánosságon keresztül a 

felé terelje az eseményeket.

Judica-Cordigliáék 1964-ben később egy televíziós vetélkedőn háromezer dollárt nyertek, amit egy amerikai utazásra költöttek. Szakmabeli ismerősök közbenjárásával eljutottak a NASA-hoz is, ahol az amerikai szakembereknek lejátszották John Glenn 1962-ben felvett hangját. A szakemberek le voltak nyűgözve, és érdeklődtek, hogy miként sikerült lehallgatni a titkos frekvenciát. A fivérek elmondták, a küldetés előtt láttak egy képet az űrhajóról, és az antenna méretéből következtettek. 

A Torre Bert állomáson hamarosan már tucatnyi önkéntest és hivatalos orosz tolmácsot is alkalmaztak Giovanni barátnője személyében. Zeusz-hálózat néven nemzetközi amatőr rádiós szervezetet hoztak létre, amely először értesült arról, hogy a szovjet Luna–4 holdszonda nem tudott pályára állni a Hold körül. A Zeusz-hálózatnak 17 antennája volt világszerte. Utolsó jelentős szovjet felvételük Alekszej Leonov űrsétája volt 1965 márciusában. Leonov űrruhája meghibásodott, és bár a szovjetek újabb diadaláról szóló jelentés erre nem tért ki, Judica-Cordigliáék továbbították értesüléseiket a NASA-nak.

12 évvel azután, hogy a Szputnyik pittyegését hallgatták, Achille és Gian élőben követte az Apollo–11 holdra szállását. Ez volt az utolsó nagy lehallgatás, miközben a világ élő tévéadásban követte az eseményt. Miután évtizedes hobbijuk parkolópályára került, Achille kardiológus orvos lett, Gian pedig az olasz rendőrség kriminalisztikai szakértője. 

Az első női űrhajós egy helyi ejtőernyősklubból kiemelt ifjú kommunista textilgyári munkás Valentyina Tyereskova lett 1963 márciusában. A legenda szerint űrutazása előtt az ő hangját is hallották rádiójukon a testvérek.

(Borítókép: Valentyina Tyereskova az első nő az űrben. Fotó: Sovfoto / Universal Images Group / Getty Images)