A Nemzetközi Űrállomáson ragad az új amerikai űrhajó?

A Boeing Starliner űrhajó június 5-én indult először az űrbe emberekkel a fedélzetén az amerikai űrhaderő bázisáról, a floridai Cape Canaveralról. Sunita Williams és Barry Wilmore egy napot utaztak, mielőtt csatlakoztak a Nemzetközi Űrállomáshoz, ahol nagy bulival várták őket. Az eredeti terv szerint egy hetet töltöttek volna az állomáson, a Starliner technikai problémái miatt azonban harmadjára is elhalasztották a visszatérést.

Az űrhajósok küldetése kicsit elhúzódott, jelen állás szerint a hónap végén, június 26-án térhetnek haza. Azért nem vennénk mérget rá, hogy nem következik újabb halasztás.

A régi új hajó

A Mercury, Gemini, Apollo az űrsiklók és a SpaceX Dragon után a Starliner a hatodik amerikai űrhajó. A sorban a következő a Lockheed Martin által épített Orion lesz, amely már megjárta a Holdat és vissza is tért, de első emberes utazására a tervek szerint 2025 szeptemberében kerül sor. 

A Boeing űrhajója többször felhasználható, akár hét űrhajóst szállíthat. Nagyobb, mint az Apollo vagy a Dragon, de kisebb, mint a holdi küldetésre kihegyezett Orion.

A NASA 2011-ben végleg leállt az űrsiklóprogrammal, és szüksége lett egy olyan eszközre, amivel űrhajósokat szállíthat alacsony föld körüli pályán keringő célokhoz, mint amilyen a Nemzetközi Űrállomás. A Columbia katasztrófája egy évtizeddel korábban két és fél évre leállította az amerikai repüléseket, és ezúttal házon belüli fejlesztés helyett versengő gyártókkal szerettek volna dolgozni. A kiírt pályázatot a SpaceX és a Boeing nyerte. A SpaceX űrhajóját először 2020 novemberében indították el, az amerikaiak addig az orosz Szojuz űrhajókra vásároltak helyjegyet, amiért 

az orosz űrprogram egykori vezetőjétől, Dimitrij Rogozintól. A Dragon azóta 50 utast taxizott az űrben.

Annak ellenére, hogy a program kezdetén a SpaceX 2,6 milliárd dollárt kapott, a Boeing pedig 4,2 milliárdot, a Starliner, rendes nevén CST-100 fejlesztése több évet csúszott. Ennek okairól a Boeing mélyen hallgat.

Az első emberes utat 2017-re ígérték, az első üres tesztrepülésre ezzel szemben csak 2019-ben került sor. Ez a teszt csak félig-meddig sikerült, a fedélzeti óra zavara miatt végül a Nemzetközi Űrállomáshoz való csatlakozásról lemondtak. Ami igazán fontos volt, az sikerült: a nem tengeri, hanem légzsákokkal tompított szárazföldi leszállás. A fedélzeti órán kívül más problémák is lehettek, mert a második tesztre csak 2022 májusában került sor.

Hogy teljesen kibontsuk a csúszások történetét, lényeges kitérni arra, hogy a Boeing már idejekorán fülest kapott és már 2010-ben bemutatta a CST-100 koncepciót, és úgy képzelték, hogy már 2015-re használható lesz. Az első út így egy évtized késéssel és másfél milliárd dolláros veszteséggel jött össze. A Boeing azzal vigasztalódhat, hogy a pénzt a fényes jövőben még behozhatják – a privát űripar már most foglalna kapacitást a türelmetlenkedő űrturistáknak.

Szivárgó hajtógáz

A Starliner többször használatos űrhajó, így a lapzártakor a Nemzetközi Űrállomásnál rostokoló Calypso keresztnevű példány azonos azzal, amelyik a 2019-ben végzett, félig sikeres első teszt során visszatért a Földre.

Az első emberes út 2024. május 7-én indult volna, de egy oxigénszelep hibája miatt lefújták, egyben megállapították, hogy valahol a kiszolgálóegységben szivárog a hélium. A második kísérletre majdnem egy hónappal később, június 1-jén került sor, ekkor az energiaellátó rendszerben jelentkező hiba miatt állították le a visszaszámlálást. Harmadjára sikerült az indulás, de ismét előjött a héliumszivárgás.

A Starliner mozgatásáról és pozicionálásáról 28 fúvóka gondoskodik. A Nemzetközi Űrállomáshoz közeledve az űrhajó rendszere ebből túlmelegedés miatt lekapcsolt ötöt a jármű hátulján. Amikor az űrhajósok manuálisan visszakapcsolták ezeket, kiderült, hogy az egyik nem működik. Az űrállomáshoz csatlakozást végül négy fúvókával oldották meg, közben azzal szembesültek, hogy a rendszer öt helyről jelez héliumszivárgást.

A Starliner üzemyanyaga hidrazin, a héliumra az üzemanyag tartályok nyomásának biztosításához van szükség. Amíg a fúvókák üzemelnek, a hélium sem szivárog, a szakemberek ezért úgy gondolják, hogy a visszatéréshez szükséges manővereket el fogja tudni végezni az űrhajó.

A probléma feltételezhetően valahol a fúvókák szelepeinél és tömítéseinél lehet. A földi irányítás azért halasztja el a visszatérést, mert a kiszolgálóegység, ahol a hiba van, közvetlenül a visszatérő egység hőpajzsa alatt helyezkedik el, ezért a visszatérés során leválik és megsemmisül. A hiba felfedezésére, az oda vezető nyomok megtalálására 

A kiszolgálómodult nem kapjuk vissza, szóval ez a lehetőségünk van, hogy a rendszer viselkedését teljesen megértsük, nyomás nélkül. Van időnk rá

– magyarázta a Boeing űrhajósprogramért felelős alelnöke, Mark Nappi.

Nappi és a NASA programvezetője, Steve Stich is úgy nyilatkozott, hogy az űrhajó biztonságos Williamsnek és Wilmore-nak, ha úgy adódik, mentőkabinként azonnal is használhatják.

Ez már csak azért is megnyugtató, mert nemrég kisebb pánikot váltott ki, amikor egy életveszélyes helyzetbe került űrhajós megmentéséről szóló gyakorlat hanganyaga került az élő adásba. A gyakorlatban foglalt szituáció pont olyan volt, mint amilyen egy űrséta során bekövetkező baleset során felléphet. Valószínűleg nem véletlen egybeesés, hogy a Starliner tartózkodása idejére terveztek egy űrsétát az állomás körül. Ezt az űrruhákkal kapcsolatos kellemetlen érzet miatt végül elhalasztották június 24-re. Amíg tehát a Starliner marad, nemcsak hibakeresésre marad idő, hanem egy mentőkabin is rendelkezésre áll. 

(CNN, Space.com, Wikipedia)