Üstökösbecsapódásra emlékeztet a legősibb kultikus hely

Az Edinburghi Egyetem munkatársa, Martin Sweatman szerint a történelem első naptára látható az egyik legkorábbi ismert emberi építmény, a Göbekli Tepe faragott oszlopain. Sweatman szerint az oszlopok egy 13 ezer évvel ezelőtt bekövetkezett kozmikus katasztrófának állítanak emléket.

A Göbekli Tepe törökül Pocakos Dombot jelent, ami meglehetősen gyakorlatias leírás. A lelőhely ugyanis egy 15 méter magas mesterséges halom egy hegy tetején, amely újkőkori épületeket és szakrális építményeket rejt. A területet először 1963-ban vizsgálták régészek, de valódi jelentőségét Klaus Schmidt ismerte fel 1994-ben – ekkor kezdték feltárni német és török szakemberek. A lelőhely 2018-óta az UNESCO Világörökség része, mint az ember által épített szakrális helyek legkorábbi példája. 

A szénizotópos kormeghatározás szerint időszámtásunk előtt 9500 és 9000 között épülhetett. Az itt virágzó, első állandó településeket létrehozó, jellegzetes, T alakú oszlopokat emelő kultúra még vadászatból és gyűjtögetésből élt. Bár földművelésre utaló bizonyíték nem került elő, termesztett vagy vadon gyűjtött gabona feldolgozásával már foglalkoztak. Maga a helyszín tízezer évvel ezelőtt a mainál csapadékosabb, élhetőbb, termékeny terület volt.

Indiana és az űrkarvaly

Az egykori újkőkori civilizáció oszlopai a környéken máshol is felbukkantak. Különleges T alakjuk esetenként emberalakot jelképezett, amit faragásban kezekkel, övvel és ágyéktakaróval is kiegészítettek. Másrészt nagyon gazdagon borították a faragványokat állatokkal és absztrakt szimbólumokkal. Ábrázolnak kígyót, vaddisznót, rókát, gazellát, muflont, kacsát és keselyűt. A formák között feltűnnek H alakúak, de félholdak, kerek, négyzetes és V alakú díszítések is.

Ez a gazdagság szélesre nyitja az ajtót azoknak, akik a történelem előtti emberek életét próbálják elképzelni. Martin Sweatman is ilyen valaki, régóta hobbija a Göbekli Tepe megfejtése, és szerinte kifejezetten az égbolthoz és a korabeli csillagászati megfigyelésekhez köthetőek a hely Stonehenge-re emlékeztető, de annál is korábbi oszlopai.

Sweatman az egyik oszlop díszítését értelmezve jött rá, hogy egy korabeli naptárat lát. A V alakú motívumokat összeszámolva 30 napos holdhónapot kapott, a motívumok alatt húzódó négyzetekből 12 hónapot, ez alatt újabb V alakú formákból további 10 napot. Az ábra alatt álló, a nyakán a V formát viselő és szárnyán a Napot tartó keselyűvel, vagyis a napforduló napjával így kijött a 365 napos év. A naptár és a szakrális hely célja, hogy egy nem sokkal korábban bekövetkezett természeti csapásnak, egy üstökös becsapódó darabjai által kiváltott katasztrófának emléket állítson.

Mindez megerősítené a Dryas-kihalás hipotézisét, amely szerint egy legutóbbi jégkorszak végén, 12 900 évvel ezelőtt egy üstökös darabjai csapódtak a légkörbe Észak-Amerika felett. Az esemény miatt egy időre leállt a Golf-áramlat, a levegőbe kerülő aeroszol évekig tartó lehűlést okozott, a kontinensen élő korai emberi civilizáció, a Clovis-kultúra is emiatt tűnt el egy sor jégkorszaki állatfajjal együtt. 

A Dryas-hipotézis egy erősen vitatott és tudományos körökben kevéssé elfogadott feltételezés, legfőképpen azért, mert nem találták meg az egykori becsapódás nyomait. A leírt következményekhez illeszkedő mintegy 4 kilométeres üstökösnek mindenképpen 

ilyet azonban nem találtak. Másfelől a feltételezett esemény kicsit túl sok problémát oldott meg: a jégkorszaki állatok kihalásához például valószínűleg nem volt szükség rá, azt a nem túl népes emberiség szorgalmas gyújtogatása okozhatta. 

Bár a Dryas-hipotézis hívei érvként hozzák a kihalást, az elméletet valószínűleg önmagában nem cáfolja vagy igazolja, ha elvetjük, hogy a jégkorszak végén bekövetkezett váratlan lehűlés végzett a jégkorszaki állatokkal.

Erősebb az a felvetés, hogy az üstökös a légkörben felrobbant, ezért kráter helyett közvetettebb kémiai jelek, például a felszínen előforduló platina alapján tudható, hogy bekövetkezhetett ilyesmi. Itt ismét beugrik a képbe Martin Sweatman, aki a Dryas-hipotézis támogatójaként maga is írt tudományos publikációt a fellelhető kémiai nyomokról. Ez tudományosan megalapozottabbnak tűnhet, mivel Sweatman végzettségét tekintve fizikus, és vegyészmérnököket tanít az Edinburghi Egyetem műszaki karán (ami egyben azt is jelenti, hogy a csillagászat, az antropológia vagy a régészet nem a szakterülete).

Sweatman eszmefuttatásaival természetesen nem mindenki ért egyet. A Göbekli Tepe régészeti feltárásán dolgozó Jens Notroff egy közösségi médiában közölt bejegyzésében hangsúlyozta, hogy a faragott mintáknak nem feltétlenül van mélyebb jelentése.

Van ez a megszállottság, hogy kell lennie valamilyen titoknak, rejtett kódnak, amit meg lehet fejteni – miközben itt csak egykori emberekről van szó, akik élték az életüket

– fogalmazott.

Ha van is rejtett tudás, az egyelőre a talaj mélyén rejtőzik: Göbekli Tepe területének eddig ugyanis csak nem sokkal több mint 5 százalékát tárták fel.

(EurekAlert!, The New York Times, Popular Mechanics)