Baromság az intelligens gépektől rettegni a Meta MI vezetője szerint

Forró ősz előtt áll a mesterséges intelligencia területe, ami eddig sem volt szellemi renyheséggel vádolható. Pár friss Nobel-díj azonban nemrég feltekerte a gázt a kávéfőző alatt, és nem sok választ el attól, hogy egymással vitatkozó alapító atyák szellemi frakcióira essen szét a terület.

Yann LeCun, a New York-i Egyetem professzora és a Meta tudományos vezetője a Wall Street Journal kérdésére, hogy tényleg egzisztenciális fenyegetést jelent-e az emberiségre nézve a mesterséges intelligencia, lakonikusan így válaszolt:

Már megbocsásson, de ez komplett marhaság.

Miféle tudós atyuskák?

A mesterséges intelligenciával kapcsolatban sokszor elhangzik, hogy alapító atyák így meg úgy. Nem árt tisztázni, hogy ki kicsoda, mert az atyázással Alan Turingig és Neumann Jánosig, az első számítógépig visszamehetünk (Claude Shannonról, John McCarthyról és a Marvin Minskyről nem beszélve), vagy kezdhetjük ott, hogy valakik az agy szerkezetének fizikai működésére próbáltak matematikai modelleket alkotni. Ez utóbbiért kapott idén fizikai Nobel-díjat John J. Hopfield és Geoffrey Hinton. 

A Nobelek előtt érkezett 2019-ben az informatikai Nobel, vagyis a Turing-díj, amelynek díjazottjai megosztva Yann LeCun, Geoffrey Hinton és Yoshua Bengio voltak. Ha neurális hálóról, az önállóan tanuló gépről van szó, ők hárman, plusz Hopfield az atyák.

Közülük a mesterséges intelligenciák fejlesztésének leállítását és a társadalmi ellenőrzés helyreállítását követelő nyílt levél aláírói között volt Hopfield, Bengio és Hinton is. 

Geoffrey Hinton komoly és nem megalapozatlan félelme, hogy az ő nevén szárad majd, hogy egy nap a mesterséges intelligencia fegyverrendszerekbe építve fog embereket ölni. Nagyon aktívan és hangosan küzd ennek megakadályozásáért. Nemrég, immár a Nobel-díjjal a zsebében kifejtette, hogy büszke rá, hogy egykori tanítványa, Ilya Sutskever elzavarta az OpenAI-tól a biztonság helyett inkább az üzlettel törődő Sam Altmant. Mindez kissé szappanopera-szerű és abszurd hatást keltett, ha azt nézzük, hogy az egész epizód egy teljes kudarc volt, mert végeredményben Altman győzött, Sutskever pedig távozott a cégtől.

Az atyák közül Yann LeCun szakterülete az írás és képfelismerés, és az ezeknél használt úgynevezett konvolúciós neurális háló. A csapatból viszont ő a kevésbé vérbő, a józanság talaján csípősen beszólogató figura. A miheztartás végett nem oly' rég például Elon Musk arcára húzott egyet strandpapuccsal, amikor szóvá tette, hogy Musk már nyolc éve hazudozik a cége által gyártott Teslák teljes önvezető képességéről, ami azóta sem valósult meg.

Amit a The Wall Street Journalnek mondott a maga keresetlenségében kvázi diplomatikusan rezonált a Nobel-díjas kolléga, Hinton nagy nyilvánosságot kapó megszólalásaira. 

Egy cica, két cica, száz cica, haj 

LeCun még májusban tweetelt (bocsánat, ikszelt) arról, hogy annak, aki az embernél okosabbá váló mesterséges intelligenciát szabályozná, azt üzeni, hogy előbb egy házi macska intellektuális szintjét kellene meghaladni.

Olyan ez, mintha valaki 1925-ben azt mondta volna, hogy sürgősen szabályozzuk a repülőgépeket, mert nemsokára képesek lesznek utasok százait szállítani hangsebességgel
az óceánok felett

– írta LeCun.

A francia–amerikai szakember szerint a széles körben használt nagy nyelvi modellekből hiányzik pár képesség, amivel a macskák bírnak: a tartós emlékezet, értelem, tervezés és a fizikai világ ismerete. LeCun szerint a GPT-k és a többi csevegő modell azt illusztrálják, hogy

bármiféle ész nélkül is manipulálható a nyelv

és legfőképp: ezek sohasem vezetnek önállóan gondolkodó általános mesterséges intelligenciához.

(Futurism, TechCrunch)