A Kárpátokban születhetett meg minden idők legnagyobb találmánya

A kerék, mint ismert, hatalmas technikai vívmány volt az emberi civilizáció számára, de hogy ki, hol és mikor találta fel, nem tudható. Annyi biztos, hogy a forradalmi ötlet valamikor 6000 ezer évvel születhetett, mert időszámításunk előtt 3000 körül már a világon mindenütt elterjedt a használata.

A találmány születési helyére három elmélet is létezik. Az egyik szerint a mai Törökország északi részén, a Fekete-tenger partjainál, a másik szerint Mezopotámiában a sumérok fedezték fel elsőként a gördülés örömét. A legrégebbi ismert kerék a hozzá tartozó tengellyel együtt egy szlovéniai mocsárból került elő 2002-ben, és 5200 éves.

A harmadik elméletet 2016-ban adta közre Richard Bulliet, az amerikai Columbia Egyetem professzora. Bulliet szerint a kereket a Kárpátok rézbányáiban használták először. A szakember figyelmét a rézkorból származó agyag kocsimodellek ragadták meg. Ezek nagy döntött falú dobozok voltak alul négy pici kerékkel, gyakorlatilag úgy néznek ki, mint a ma is használatos csillék. A történet mozgatója, hogy ebben a korban a réz nagyon keresett volt, de a lelőhelyek kimerülésével egyre mélyebbre kellett menni érte, ami idővel kikényszerítette a munkát megkönnyítő technikai megoldásokat. 

A szűk helyen végzett anyagmozgatást segítő, könnyen kiborítható kocsi ilyen volt. Az angol Királyi Természettudományos Társaság lapjában október 23-án közölt cikkben amerikai kutatók számítógépes mechanikai modellekkel rekonstruálták a kerékhez vezető fejlődés lehetséges forgatókönyvét.

A réz volt az arany

Kezdetben volt a nehéz, kövekkel megpakolt kosár, aztán jöttek az újítások. A rakományt először az alá rakott görgőkön tolták, hátul kiguruló görgőt elöl ismét betették a láda alá. Ezeket pakolni azonban nehéz volt szűk helyen. A következő lépésben a görgőnek használt fahengerek két végébe barázdát vágtak, hogy egy keret a helyükön tartsa őket, így folyamatosan tolni lehetett, mert a láda alatt maradtak. 

A görgők ezután tengellyé avanzsáltak, amelyekre kétoldalt kerekeket erősítettek. Ez azért volt előnyös, mert a megemelt kocsit így már nem zavarták az útjába kerülő kisebb kövek. Mintegy fél évezreddel később jött még egy újítás, amikor a kerekek már a tengelytől függetlenül foroghattak, a kocsi így sokkal könnyebben manőverezhetővé vált.

A környezet, amelyben a kerék feltalálói mozogtak, tulajdonságainál fogva támogatta a görgőalapú mozgatást. Lényegében maga a környezet – a szűk, zárt folyosók – vezette a feltalálókat ehhez a konstrukcióhoz.

– mutatott rá a kutatás egyik szerzője, Kai James.

Minden mozgásba jött

Hatezer évvel ezelőtt ugyan nem éltek magyarok a környéken, de a kerék nélkül nem érkezett volna el a népvándorlások kora, amikor a korábbi idők etnikai összetételét átrajzolta a migráció.

A Kárpátokban feltalált kerék elmélete nem a történelmi rejtély végső megoldása. James szerint könnyen lehet, hogy különböző kultúrák egymástól függetlenül találták fel a saját kereküket. 

Ráadásul hiába tekintünk rá egyetlen jól körülírható, lezárt eseményként, a kerék fejlődése folyamatos, ahogy annak hiánya is. A közép-amerikai civilizációk például készítettek keréken guruló gyerekjátékokat, de soha nem vették komolyan és nem használták a kereket. A modern ember a hetvenes évekig kézben cipelte a bőröndjét, valamikor a nyolcvanas évektől terjedtek el a kerekes utazótáskák. Ott van továbbá a modern görgőscsapágy, amit 1869 augusztusában talált fel Jules Suriray párizsi bicikliszerelő. Pár hónappal később már megrendezték a történelem első közúti bicikliversenyét, és ez a csapágy lett az autózás forradalmának alapja.

(LiveScience, Phys.org)