Szökik a Nemzetközi Űrállomás levegője

2019 szeptembere óta többszöri javítás ellenére szivárog a Nemzetközi Űrállomás levegője az orosz Zvezda modulon keletkező repedéseknél. Mérnökökre nagyon kevéssé jellemző, hogy ne tudnának egy műszaki problémával kapcsolatban közös nevezőre jutni – a visszatérő hiba miatt azonban olyan lázas vita alakult ki amerikai és orosz szakemberek között, amiben nem találkoztak sem az okok, sem a potenciális megoldással kapcsolatos vélemények. A lényeg, hogy az amerikaiak szerint a hiba potenciálisan katasztrofális, az oroszok szerint viszont egyáltalán nem.

A problémás Zvezda modul a veterán űrállomás harmadik egysége volt, ez az orosz szegmens létfenntartó rendszereket tartalmazó központja. A modul az egykor Farkas Bertalan által is meglátogatott Szaljut űrállomások technikai alapjaira épült, és még a nyolcvanas évek közepén készült a második Mir űrállomáshoz, amelynek elemei végül a Nemzetközi Űrállomásba épültek be. Jövőre lesz negyedszázada, hogy a modul a Föld körül kering.

A Zvezda állomástól kifelé néző részen található a dokkolópont, ahová a Szojuz űrhajók és Progressz teherűrhajók kapcsolódnak. A dokk egy nagyon röviden kinyúló csőszerű szakasz végén található, amit transzferfolyosónak vagy orosz rövidítéssel PrK-nak neveznek – a levegő itt távozik mikroszkopikus repedéseken keresztül. Nehezítés, hogy a repedések az idom elemei és csövek mentén keletkeztek, szabad szemmel nem észlelhetőek, és diagnosztikai eszközökkel is nehezen hozzáférhető helyeken vannak.

Az orosz űrhajósok több alkalommal végeztek javításokat itt, de csak ideiglenesen sikerült csökkenteniük a szivárgást. Idén februárban napi egy kiló levegő távozott itt, ami áprilisra majdnem 1,7 kilóra nőtt.

Ezt szeptemberben, a legutóbbi javításkor sikerült a harmadára csökkenteni, de a szivárgás az idők során a legnagyobb kockázatú problémává lépett elő a műszaki hibalistán a katasztrófa valószínűségét és következményeit tekintve egyaránt.

Az orosz álláspont, hogy a PrK repedéseinek legvalószínűbb oka a mikrovibrációk miatti anyagfáradás. A NASA szerint több ok van, köztük a nyomás, a mechanikai stressz, a reziduális stressz, az anyag tulajdonságai és a környezeti hatások

– mondta az Ars Technicának Bob Cabana, a NASA tanácsadója.

A NASA felügyeleti hivatala, az OIG vezetője, George A. Scott szerint

a szivárgás nem jelent közvetlen veszélyt az űrállomás integritására. 

Ahhoz azonban, hogy ezt kijelenthesse, az kellett, hogy a fenyegetést enyhítő megoldások áttekintése után a modul zsilipjét csak akkor nyissák ki, amikor feltétlenül kell, például egy űrhajónyi ellátmány érkezése miatt. 

A helyzet romlásával elérkezhet a pillanat, amikor 

de a két ország képviselői a helyzet súlyosságának megítélésében sem értenek egyet. Az oroszok tovább folytatnák a javításokat, és nem gondolják, hogy a Zvezda dokkolófolyosója szétnyílhat. A NASA konzervatívabban közelíti meg a kérdést: mivel az oroszok nem tudják bizonyítani, hogy a modul biztonságos, nem zárják ki a katasztrofális meghibásodás lehetőségét.

A Nemzetközi Űrállomás építése még 1998-ban kezdődött, az állomás legnagyobb formájában 430 tonnás, és belső tere nagyobb, mint egy ötszobás családi házé. Ez az emberiség legköltségesebb tudományos vállalkozása, ami folyamatosan szállítja az értékes eredményeket, és diplomáciai feszültségek idején az utolsó kapcsolódási  pont az Egyesült Államok és Oroszország között.

A jelenlegi gondok az űrállomás öregedéséből fakadnak, a 2021-ben kapcsolt Nauka modul kivételével mára az építmény mindegyik része meghaladta a tervezett tízéves üzemidőt. Az Egyesült Államok 2030-ig folytatná a munkát a Nemzetközi Űrállomáson, de az oroszok már 2028-ban kiszállnak a programból. A Roszkoszmosz még a búcsú előtt anyagmintákkal és hegesztési mintákkal látta el az amerikai űrhivatalt. Az amerikai fél addig is függetlenek bevonásával szeretné tisztázni a szivárgás kérdését, de közben már megbízta a SpaceX-et az állomás ellenőrzött bontásának végrehajtásával.

(Ad Astra, Ars Technica, Space News)