Olyan bolygóegyüttállás lesz kedd este, amilyen pár évtizedenként csak egyszer történik meg

A Star Walk amerikai csillagászati applikáció oldalának beszámolója szerint 

• január 21-én hat bolygó – a Mars, a Jupiter, az Uránusz, a Neptunusz, a Vénusz és a Szaturnusz – együttállása figyelhető meg. Mint írták, „ezek közül négy (Mars, Jupiter, Vénusz és Szaturnusz) szabad szemmel is jól látható lesz”, a Neptunusz és az Uránusz észleléséhez viszont teleszkópra vagy egy erős távcsőre lesz szükség.
• Ezt követően egy újabb bolygóegyüttállásra kerül sor 2025. február 28-án. Akkor hét bolygó (Szaturnusz, Merkúr, Neptunusz, Vénusz, Uránusz, Jupiter és Mars) együttállása lesz megfigyelhető az éjszakai égbolton. Közülük négy (Merkúr, Vénusz, Jupiter és Mars) könnyen látható lesz szabad szemmel is, az Uránuszhoz és a Neptunuszhoz viszont teleszkóp vagy távcső lesz szükséges, a Szaturnusz pedig a Föld néhány pontjáról valószínűleg nem is látható majd.

Azt is megjegyezték, hogy az érdeklődőknek a Sky Tonight nevű alkalmazás is segíthet abban, hogy lássák, az adott napon hogyan fog kinézni az együttállás az ő tartózkodási helyükről.

Ezért ritka az efféle együttállás: 55 évet kell várni egy hasonló eseményre 

A Star Walk beszámolójában arra is kitértek, hogy a fenti kettőt követően elég sokat kell várni arra, hogy ehhez hasonló együttállásokat láthassunk: 

• 2040. szeptember 8-án öt bolygó (Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz) együttállása lesz szabad szemmel is látható az égen, és mellettük még a Hold is látható lesz a Vénusz és a Szaturnusz között.
• Hat bolygót 2080. március 15-én lehet majd egymás mellett megfigyelni: ezek a Vénusz, a Merkúr, a Jupiter, a Szaturnusz, a Mars és az Uránusz lesznek, amelyek a reggeli égbolton tűnnek fel. Az utóbbi együttállás azért különösen figyelemre méltó, mert ez a Szaturnusz és a Jupiter „nagy együttállása” lesz, és így mindössze hat ívpercnyire lesznek egymástól.
• 2161. május 19-én a Naprendszer összes bolygója – beleértve a Földet is – a Nap egyik oldalán fog összegyűlni. Ez a bolygóegyüttállás közvetlenül hajnal előtt lesz látható az amerikai oldal beszámolója szerint. 
• Azután 2176. november 7-én is lesz egy ugyanilyen együttállás, de akkor közvetlenül napnyugta után lesz látható a Föld égboltján.
• És 2492. május 6-án is lesz még egy ilyen együttállás, szintén közvetlenül napnyugta után.

Ausztráliában a mostani együttállás miatt különösen szerencsések

A The Guardiannek nyilatkozva Rebecca Allen asztrofizikus, az ausztráliai Swinburne Egyetem űrtechnológiai és ipari intézetének társigazgatója a január 21-i együttállásról elmondta: nem gyakori alkalom ennyi bolygó együttállását látni,

„Történetesen az összes a Napunk ugyanazon oldalán, az égboltunk ugyanazon fokain belül kering, így láthatjuk őket. Ez különleges. Ez valójában a perspektíváról szól. Ezek a bolygók mind hatalmas távolságban vannak tőlünk és egymástól is” – mondta Allen.

Kifejtette azt is, hogy a Naphoz közelebbi bolygók, mint például a Vénusz fényesebbek és könnyebben láthatók lesznek. A gyakran „hajnalcsillagnak” vagy „esthajnalcsillagnak” nevezett bolygó a Holdhoz hasonló módon megy át fázisokon, és érdekes lehet akár heteken keresztül is figyelni. A Vénusznak és a Szaturnusznak pedig már január korábbi napjaiban is volt együttállása, – az utóbbi bolygó Rebecca Allen szerint most azért is különösen érdekes, mert teleszkóppal még a gyűrűit is látni lehet majd.

A Mars és annak vonásai pedig ugyancsak különösen tisztán látszódhatnak, miután a bolygó oppozícióban van a Nappal, tehát a Marsot úgy nézhetjük, hogy a Nap közben mögöttünk (a Föld mögött) van. A Jupiter pedig az Orion-csillagkép közelében jelenik meg, és Allen szerint teleszkóppal látni lehet akár a Jupiter felszínén lévő felhőket és a bolygó néhány holdját is. 

Rebecca Allen szerint a legjobb látvány január 21-e körül lesz, amikor a Hold fogyatkozik. 

Nagyon szerencsések vagyunk mindannyian a Földön, hogy ezt az együttállást a leghíresebb és legkönnyebben látható nyári csillagképekben fogjuk látni… az Orionban, az Ikrekben és a Bikában

– mondta az ausztráliai egyetemi kutató. 

Con Stoitsis, a Victoriai Csillagászati Társaságtól mindehhez azt tette hozzá, hogy a „bolygóparádé” mellett ez az este jó alkalom lehet arra is, hogy olyan szatelliteteket figyeljünk meg, amelyek úgy néznek ki, mintha mozgásban lévő fényes csillagok lennének. „Elég nagy a nyüzsgés odafent. Ha leülsz a csillagok alatt, és előveszel egy nyugágyat, azt mondanám, hogy valószínűleg egy órán belül fél tucat műholdat fogsz látni” – fogalmazott. 

Ha vannak földönkívüli civilizációk, akkor nekik is jól jöhet a Naprendszer vizsgálatában 

A BBC saját cikkében azt a kérdést is körbejárta, hogy a perspektíván túlmenően lehet-e egyéb tudományos jelentősége az efféle együttállásoknak, különösen a február véginek. Mint írták,

Mint felidézték, 2024-ben Nick Tusay, az amerikai Pennsylvaniai Állami Egyetem végzős hallgatója arra használt fel egy együttállást, hogy a Trappist–1 rendszer világai között esetlegesen elküldött kommunikációs jelek után kutasson (tehát ahhoz hasonló jeleket keresett, mint amilyeneket például a Földről a Marsra küldünk a saját űrkutatásaink alatt).

„Ez érdekes lehet bármikor, amikor két bolygó együtt áll” – mondta a hallgató. Az ő esetében a keresések nem jártak eredménnyel, 

Nem lehetetlen elképzelni, hogy valaki az ellenkező oldalról figyeli az itteni eseményeket, és „talán egy másik idegen civilizáció is lehetőséget lát ebben, hogy saját vizsgálatokat folytasson” a Naprendszerben – fejtette ki Nick Tusay.

De az együttállások nekünk is segíthetnek a Naprendszer felfedezésével kapcsolatos tudományos megfigyelésekben, kutatásokban. Többek közt például abban is, hogy ilyenkor a külső bolygókat rövidebb idő alatt el lehet érni egy-egy űrszondával, kihasználva a megnövekedett gravitációs vonzást, és az azzal együtt járó „csúzlihatást”. Erre már volt is példa, hiszen a Voyager–1 és Voxager–2 ikerűrszondák is így érték el relatíve rövid idő alatt a Naprendszer külső peremét.