Megtalálta a félelem okát Nemzeti Agykutatási Program

A Nemzeti Agykutatási Program keretében működő Kísérletes Neuromorfológiai és Fejlődésbiológiai Munkacsoport irányításával nemzetközi együttműködésben végzett kutatás eredményeiről az egyik legrangosabb nemzetközi szaklapban, az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ben számoltak be.

Az amigdala (mandulamag) az agyféltekék halántéklebenyi részén található, és fontos szerepet tölt be az érzelmi reakciók feldolgozásában, raktározásában. Ezen a területen azonosítottak a kutatók egy olyan sejtcsoportot, ami kritikus szerepet játszik a fenyegetettségi helyzetre adott válaszreakció kialakításában.

Precízen körülhatároltuk egy agyi terület azon idegsejtjeit, amelyek a félelemmel kapcsolatos választ a kezükben tartják, és kimutattuk azt a mechanizmust is, amely során ez a sejtcsoport engedi, hogy egy veszélyre adott válaszreakció kialakuljon vagy sem

– mondta dr. Alpár Alán, a Nemzeti Agykutatási Program (NAP) támogatásával a Semmelweis Egyetem működő Kísérletes Neuromorfológiai és Fejlődésbiológiai Munkacsoport vezetője, az egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének igazgatója, a most megjelent publikáció egyik vezető szerzője.

A most azonosított sejtcsoportnak kritikusan fontos, egyfajta kapuőr szerepe van ebben a folyamatban, egy bonyolult szabályozó kör, összetett láncolat részeként, és a környező idegsejtek működését befolyásolva. A munka során éppen ezért pontosan definiáltuk az elhelyezkedését és az idegélettani sajátosságait is

– tette hozzá dr. Alpár Alán.

A szóban forgó sejtpopulációt, valamint annak funkcióját állatmodelleken azonosították a kutatók. Ugyanakkor a szintén a NAP által támogatott és a Semmelweis Egyetemen dr. Palkovits Miklós professzor által vezetett Humán Agyszövet Bank mintái segítségével azonosították, hogy az emberi agy mandulamagjában ugyanezen a területen ugyanilyen neurokémiai tulajdonságú sejteket találunk.

Funkcionális vizsgálatokat emberben még nem végeztünk, ugyanakkor mivel egy kritikus molekuláris mozzanatot azonosítottunk, hosszú távon akár gyógyszercélpontként is szolgálhat ez a sejtcsoport

– vélekedett dr. Alpár Alán, aki ez utóbbival összefüggésben az új molekuláris szereplők mellett kiemelte az új, sejtszintű mechanizmus leírását.

Ha egy adott agyterületen sejtspecifikusan megakadályozható a receptorok kihelyezése, az az emberi test működésének összességét tekintve nagyon kis beavatkozás, de az adott viselkedési válaszreakció kialakításának szempontjából mégis óriási szerepe lehet – érzékeltette dr. Alpár Alán, hogy hosszú távon miért jelenthet akár terápiás célpontot is az általuk leírt, a specifikus receptor alegységek mozgatását tisztázó mechanizmus.

A kutatómunkája során az egyetemi csapat együttműködik a Bécsi Orvostudományi Egyetem Molekuláris Idegtudományok tanszékének vezetőjével, dr. Harkány Tibor professzorral, valamint a Karolinska Intézet professzorával, dr. Tomas Hökfelttel, aki 2015-ben Semmelweis Budapest Awardban is részesült.

A munkát az ugyancsak a NAP által támogatott dr. Schlett Katalin vezette kutatócsoport (ELTE Élettani és Neurobiológiai Tanszék) és a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet munkatársa, dr. Zelena Dóra is segítette. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában megjelent publikáció első szerzője dr. Hevesi Zsófia, dr. Alpár Alán PhD-hallgatója.