Vilhelmina
11 °C
28 °C

Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát

GettyImages-463972311
2018.08.25. 15:26
Sokszor mondják, hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró, és ezt a lenti történet csak megerősíteni látszik, Görgey Elemér, Szlányi Baby (eredetileg Margit, akit tévesen Gabiként is emlegettek) és Schönberger Béla története ugyanis olyan, hogy simán helyet kaphatna egy Rejtő-kisregényben. 1925-ben egy Soprontól Rió de Janeiróig ívelő szerelmi történet bontakozott ki az Esti Kurír lapjain.

Az alaphelyzet teljesen egyszerű, már-már lányregénybe illő volt. Görgey Róbert nyugalmazott alezredesnek, Sopron város egyik köztiszteletben álló polgárának Elemér nevű, de a társaságban Bukyként ismert 20 éves fia beleszeretett a Bodonyi-színtársulat hasonló korú naivájába, Szlányi Babyba. Ahogy a Kurír fogalmazott, 

Az olajbarna arcú, álmatag nézésű, romantikus kedélyű fiatalember szerelmét ugyancsak halálos vonzalommal viszonozta a kékszemű, szőkeloknis táncos naiva. Elhatározták, hogy házasságot kötnek. [1]

Az első problémát az okozta, hogy a házassági gondolat igencsak kicsapta a biztosítékot a szigorú atyánál, aki hallani sem akart arról, hogy fia egy színésznővel kösse össze az életét. A fiatalokat sem kellett félteni, ugyanis elhatározták, hogy Amerikába szöknek, méghozzá nem is akárhogy. A fiú bűnbánó arccal bejelentette családnak, hogy hibát követett el, és el akarja felejteni szíve hölgyét, a feledés helyszínéül pedig Brazíliát jelölte meg.

A szülök erre húszmillió koronát adtak fiúknak, hogy elmehessen felejtést keresni. [2]

Közben a művésznő is szabadságolta magát és Budapestre utazott. A terv az volt, hogy miután ő is megszerzi a szükséges papírokat, Bécsben találkoznak, és Rióig meg sem állnak. Az ifjú Görgey azonban elkövetett egy komoly hibát; tervéről beszámolt legjobb barátjának, Schönberger Béla bőrkereskedőnek. Ezzel az volt a gond, hogy a fiatal kereskedő igencsak rugalmasan kezelte az üzleti etikát és a kölcsönkért pénzeket is. Emiatt egyre több hitelezője érdeklődött egyre hangosabban, ráadásul a kíváncsiskodásba beszállt a királyi ügyészség is. Az egyik panaszos egy budapesti borkereskedelmi vállalat volt,

...amelyet Schönberger négyszáz millió korona erejéig károsított meg. Följelentést tett ellene egy bécsi cég is, amelytől 150 millió korona értékű árut vett át hitelbe, már bukása után. [3]

A hatóságoknak sokkal nagyobb problémája volt a vámőrök megvesztegetésével, sikkasztással és csempészettel, amelyek szintén szerepeltek a fiatalember bűnlajstromán. Schönbergernek így kapóra jött barátja nagy kalandja, amelyhez nemcsak, hogy csatlakozott, de hozott magával még egy embert is, nevesül egy Ullmann Lipót nevű munkatársát. Miután összeállt a brigád, és megszerezték az útleveleket is, egy szép márciusi napon angolosan távoztak Sopronból.

A családnak persze hamar feltűnt a fiú hiánya (arra nem számítottak, hogy fű alatt lép le), így az alezredes minden befolyását latba vetve próbált meg elkódorgott csemetéje nyomára akadni. A rendőrök Schönbergert és Ullmant próbálták előkeríteni, és a szép színésznő hiánya is sokaknak feltűnt.

Szlányi Margit színésznő Királyi Pál-utcai lakásáról nyomtalanul eltűnt. Azt hiszik, hogy Brazíliába ment szerencsét próbálni, mert erről a tervéről sokat beszélt. [4]

– írta a Friss Újság 1925. március 24-én Öt eltűnés öt nap alatt című cikkében. A nyomozás során viszont csak azt tudták megállapítani, hogy a három úriember Bécsben találkozott a művésznővel, majd azzal a lendülettel Németország felé vették az irányt, és mire a detektíveknek összeállt a kép, jó eséllyel Brazília felé hajókáztak. A dráma azonban ezzel közel sem ért véget. Miközben (a lapok szerint) az egész város drukkolt az ifjú párnak, felbukkant Sopronban egy fővárosi banktisztviselő, aki kétségbeesve kereste menyasszonyát, a helyi színház ifjú naiváját. Igen, Szlányi Baby-t.

Bár a szegény első számú vőlegénynek végül lógó orral kellett visszatérnie Budapestre, felbukkanásával

A kis színésznő kiesett a közönség kegyéből; csalfa szökését mindenki oly szigorúan ítéli el, mintha mindenkit személy szerint csalt volna meg. És most az itthagyott vőlegényt sajnálja mindenki. [5]

Június végén levelet kapott az Esti Kurír, méghozzá egyenesen Rio de Janeiróból, Görgey Elemér és Görgey Baby aláírással. Ebben a fiatalember néhány helyreigazítást eszközölt a laptól, ami teljesen más megvilágításba helyezte a történetet. A levél szerint családjával nem közölte sem házassági, sem brazíliai terveit, csak anyjával tudatta, hogy Berlinbe utazna. Szökési terveik sem voltak, útleveleik (teljesen hivatalos) megszerzése után március 10-én indultak Bécsbe. A dél-amerikai kitérő viszont Schönberger ötlete volt, bár a kereskedő nem jutott el az Újvilágba, ugyanis Brémában letartóztatták (hazaszállítása után két év börtönt kapott).

Az ifjú pár sorsa azonban a levél szerint úgy alakult, ahogy a nagykönyvben meg van írva. "Április negyedikén már Rióba érkeztünk, kitűzött célunkhoz" – írta Buky. "Itt első tettünk az volt, hogy hamar megházasodjunk, ami akadályok nélkül gyorsan sikerült is. Elmondhatom még, hogy feleségem tánctehetsége énrám is átragadt, ügy hogy most esténként Rio egyik legelegánsabb mozijában ketten együtt lépünk fel. 

Számunk egy szép magyar tánc, amelynek nagy sikere van és ami fő, nagyon jól fizetnek. Fellépti díjunk esténként 150 millreis (1,200.000 korona), amely összegből úgy élünk itten, mint a luxemburgi gróf. Petropolisban lakunk, ez Rio legelegánsabb nyaralónegyede, ahonnan esténként autóval robogunk a városba. Egyszóval, őrülten jól érezzük magunkat e remek helyen és egyelőre eszünk agában sincs, hogy a zord és hideg Európába visszamenjünk.

Most egész Délamerikát beutazzuk majd, innen Monte Videóba, Buenos Ayresbe, Valparaisoba, végül pedig Pernambucóba megyünk, ahol mindenütt bemutatjuk magyar táncunkat." [6]

Esti Kurír 1925. július 1. 10. o.
Esti Kurír 1925. július 1. 10. o.
Fotó: Arcanum Digitális Tudománytár

Erre mondaná azt a pesti aszfalton szocializálódott ember, hogy "ez túl szép, hogy igaz legyen." A Kurír dörzsölt újságíróinak is egyből gyanús lett a happy end, így szorgos oknyomozásba kezdtek, amelynek első állomása Görgey alezredes volt. Az öreg hadfi némileg más képet festett tékozló fia brazíliai karrierjéről, amit egy, Buky által május 25-én írt levéllel támasztott alá. 

Felhasznált források

[1],  [2],  [3]  Esti Kurír 1925. március 17. 10. o.

[4]  Friss Újság 1925 március 24. 3. o.

[5]  Esti Kurír 1925. március 21. 6. o.

[6]  Esti Kurír 1925. július 1. 10. o.

[7]  Esti Kurír 1925. július 9. 7. o.

[8] Magyarság  1929. május 5. 18. o.

Arcanum Digitális Tudástár

Görgey Elemér elpanaszolja, hogy a nyelvismeret hiánya miatt mindeddig semmiféle álláshoz sem tudott jutni. Babynak rögtön sikerült állást szerezni, de az ifjú művésznő nem moziban táncol,— hanem — retikülöket készít egy gyárban és ezzel a hivatásához nem nagyon passzoló munkával nagyon keveset keres. A fiatalok tehát meglehetősen szűkös helyzetben vannak, holmijaik nagyrészét el kellett zálogosítaniuk s ép a nagy nincstelenség miatt szép álmuk, a házasság megvalósítására eddig nem is gondolhattak. [7]

Hogy hol az igazság? Valószínűleg a két levél között, de sanszos, hogy inkább a másodikhoz közelebb, bár a tékozló fiú jó eséllyel családjának kicsit jobban kidomborította szenvedéseit. Bár a cikk írója is reménykedett, hogy "Buky és Baby azóta mégis megfogta már a boldogság és a szerencse kék madarát Rióban", a történet sajnos nem zárult happy enddel. Annyi bizonyos, hogy a szerelmesek megházasodtak és rövidesen hazaköltöztek, a boldogság azonban nem tartott sokáig. A Magyarság című újság 1929. május 5-én ugyanis azt adta hírül, hogy

Görgői és toporczi Görgey Elemérné született Szlányi Margit május hó 2-án délután fél négy órakor, életének huszonhetedik évében, hosszú szenvedés után meghalt. (...) Gyászolja férje, Görgey Elemér, Ervinke gyermekével és az előkelő rokonság. [8]

A gyászhírből tudjuk meg, hogy a párnak egy fia született, és arra is következtethetünk, hogy a színésznőt végül csak elfogadta a család. Annyi biztos, hogy Görgey Elemér tényleg "kifogta Dél-Amerikát", annak minden gondjával és örömével együtt. Azt csak remélhetjük, hogy a pár boldogan élt, amíg csak a sors engedte nekik.

Gyászjelentés - Magyarság 1929. május 5. 18. o.
Gyászjelentés - Magyarság 1929. május 5. 18. o.
Fotó: Arcanum Digitális Tudománytár

(Borítókép: Avenida Rio Branco, Rio de Janeiro az 1900-as években. Fotó: The Print Collector/Print Collector/Getty Images)

A cikk az Index és a Napi Történelmi Forrás (www.ntf.hu) együttműködésből jött létre, olvassa az ő cikkeiket is!