Részecskegyorsítóval olvasnak 2000 éves papirusztekercseket

Egy brit részecskegyorsító technológiája segíthet megfejteni egy 2000 éve, a Vezúv kitörésekor elszenesedett római kori papirusztekercsek tartalmát. A Kentucky Egyetem professzora, Brent Seales vezetésével dolgozó kutatók a Diamond Light Source-hoz, a brit országos részecskegyorsító intézethez fordultak segítségért a papirusz tanulmányozásához, amely olyan "törékeny volt, mint egy lepke szárnya". Arra gondoltak, hogy a részecskegyorsító nagy teljesítményű, szkennelésre képes röngensugarával  – I12-JEEP (Joint Engineering, Environmental, and Processing)  –  meg lehet fejteni az évtizedek óta megoldani próbált rejtélyt, és sikerül kideríteni, hogy a párizsi Institut de France tulajdonában lévő történelmi tekercsek mit rejtenek.

A régészeti talányok megoldásával foglalkozó Seales elmondta, hogy ezeket a tekercseket nem lehetett csak úgy kisimítani, mert az elszenesedés miatt olyan törékennyé váltak, hogy súlyosan károsodhatnának. A Diamond részecskegyorsító technológiája viszont lehetővé teszi, hogy a tudósok bármit tanulmányozhassanak a fosszíliáktól kezdve, a vírusokon át, a vakcinákig. "Amikor a sugár áthalad a mintán, olyan háromdimenziós képet képes alkotni, amihez más módon nem tudnánk hozzájutni" – magyarázta Seales. A tekercsek nagy energiájú röntgensugaras vizsgálati módszeréről itt látható egy összefoglaló videó.

A tekercseket 1752 és 1754 között fedezték fel Herculaneumban, a Nápolyi-öböl mellett, Dél-Olaszországban folytatott ásatáson. A leletek egy házban pihentek, amely régészek szerint Julius Caesar családjáé lehetett. A tekercsek mintegy 2000 évesek lehetnek.

A törékeny tekercset nagy elővigyázatossággal szállították az Institut de France könyvtárából az angliai kutatóintézetbe. Francoise Bernard, a könyvtár igazgatója szerint ezt a kockázatot vállalni kellett, mert nem volt más mód az előrelépésre. A kutatók azt remélik, hogy a nagy energiájú röntgensugárzás segítségével sikerül megfejteni tartalmukat.

Ellentétben Pompejivel, amelyet i.sz. 79-ben, a Vezúv kitörésekor elárasztott a forró hamu és vulkanikus kavics, Herculaneumot vulkanikus iszap, úgynevezett piroklasztikus ár pusztította el. A betemetett házak egyike, a Villa dei Papiri (Papiruszok háza) több mint 1800 szöveges tekercset tartalmazott. A Vezúvból kiáradó anyag megőrizte őket, de a szenesedés miatt lehetetlen kigöngyölni őket. A nápolyi király 1802-ben hat tekercset Bonaparte Napóleonnak ajándékozott. Napóleon a francia tudományos és művészeti akadémiákat tömörítő állami szervezet, az Institut de France könyvtárának adta őket, hogy fejtsék meg a tartalmukat.

Kétszer – 1817-ben és 1877-ben – kísérelték meg egy-egy tekercs kisimítását, de sikertelenül. Több mint egy évszázaddal később, 1986-ban a szakértők egy vegyi anyaggal bontották fel az egyik tekercset több száz kis darabra. "Nagyon nehéz volt olvasni" – idézte fel Yoann Brault, az Institut de France könyvtárának egyik kutatója megjegyezve, hogy nem tudták kideríteni, milyen tintát használtak.

Később más kutatók megpróbálkoztak a tekercsek tartalmának nem invazív megfejtésével. 2014-ben Daniel Delattre francia kutató már intenzív röntgensugárzást használt a tekercsek egy részének vizsgálatára, azonban kevés sikerrel. A Seales által most kifejlesztett részecskegyorsítós módszer segítségével azonban elérték, hogy "ki lehessen csomagolni" a herculaneumi papiruszt, és így megfejteni annak tartalmát.

 A London melletti, didcoti részecskegyorsító segítségével nyert adatokat az amerikai egyetemen fogják elemezni.

Michael Zink történész szerint nagyon ritka leletről van szó, ilyen tekercsek nem nagyon maradtak fenn épen. "Ezért is olyan fontosak ezek a tekercsek" - hangsúlyozta, hozzátéve, reméli, hogy egyszer egész mondatokat, vagy talán az egész szöveget is ki tudják majd olvasni. (MTI/AFP/ Reuters)