Etelka, Aletta
3 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

Kilátszik a címeren a vörös csillag a Szent Korona mögül

DSC1446
2019.12.03. 21:44 Módosítva: 2019.12.04. 00:34

Magyarország 1990-ben a Kádár-rendszer vörös csillagos, búzakalászos népköztársaságiját a koronás címerre cserélte, a törvény minden állami intézménynek előírta a címerváltást. Ennek hol így, hol úgy tettek eleget: helyi szinten kaparások, mázolások, ideiglenesnek szánt átragasztások jelenítették meg a rendszerváltást, és bár az iskolákon, orvosi rendelőkön, polgármesteri hivatalokon naponta lehet látni a bejárat mellett az új állami jelképet, a címer a megszokás miatt mégis könnyen marad láthatatlan.

(Fotó: Horváth Gábor)

Így az sem tűnik fel feltétlenül, hogy van, ahol az ideiglenesnek szánt jelképek még harminc év után is ott vannak a falon. Ezek idővel néhol megkoptak, letöredeztek, a ragasztás lemállott róluk, mint a rendszerváltás máza az egész országban, láthatóvá téve az eltakarni akartat és az újat, ami az évek alatt maga is régi lett.

Szolnoki József évek óta kutatja ezeket a mai, hivatalos mögött kiszüremkedő Kádár-címereket. A Győr mellett élő képzőművész a magyar félmúlt geológusaként vagy antropológusaként az ország legkülönbözőbb pontjain keresi a „duplacímereket”, melyekből idáig úgy ötvenet gyűjtött össze. Most Szegeden nyílt belőlük egy kis kiállítás egy rendszerváltás-konferenciához kapcsolódóan.

Jellegzetes kortörténeti momentum, amelyben nemcsak a két egymást követő rendszer reprezentálódik, hanem az őket elválasztó átmeneti állapot is

–  mondja Szolnoki, aki ugyan alapvetően valóságigénnyel fellépő művészeti projektként tekint a munkájára, de a dokumentarizmusa hiánypótló, mostanáig a jelenség nem kapott figyelmet. „Mi ez? Egyszerű elfojtás, a mindenkori ideológiával szembeni társadalmi inkontinencia?” –  kérdezi annak kapcsán, hogy a jelenség ennyire láthatatlan tudott maradni, pedig a címerek mellett nap mint nap sétálnak el emberek.

(Fotó: Horváth Gábor)

Volt az MDF-nek egy választási plakátja 1990-ben, amin a koronás címer szétrobbantja, semmivé foszlatja a szürke Kádár-címert. A valóságban azonban nem lett robbanás, és nem csak Antallnak a forradalom elmaradását rögzítő, szállóigévé vált mondására lehet gondolni, fizikai valójában és a jelképek világában is itt maradt az államszocializmus megjelenítője, még ha azt igyekeztek is eltakarni.

Szolnoki József: Címerváltás

Az 1957-től használatos Kádár-címert 1990-ben nagy vita után cserélték le az úgynevezett Kiscímer kiegyezés után keletkezett verziójával. Miután a köztársasági eszmét kifejező Kossuth-címer és a szentkoronás közül az utóbbi kapott politikai támogatást (Orbán Viktor akkor a Kossuth-címerre voksolt a Parlamentben), leváltották a heraldikai alapelveknek sem megfelelő szocialista jelképet.

(Fotó: Horváth Gábor)

„Magyarország címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik” – rögzíti az érvényben lévő Alaptörvény, de azt is törvény írja elő, hogy minden állami intézmény köteles a szintén törvényben meghatározott formában a bejárata mellett az állami címert elhelyezni.

A kilencvenes címercserét a legtöbb helyen egy központilag szétosztott matricával oldották meg, de léteznek átfestések és átragasztott címertáblák is. Három évtized után még mindig találni ilyen példányokat, az időjárás viszontagságai még inkább kihangsúlyozzák a kettősséget. A legérdekesebb, amikor a korona tetején lévő görbe kereszt pontosan a vörös csillag közepébe esik.

(Fotó: Szolnoki József)

A Szent Koronával eltakart vörös csillag, a kaparások, felülragasztások, satírozások, újrarajzolások a múlt áttűnő jelei, a Kádár-rendszer kiütköző nyomai. Bár a duplacímer heraldikus oximoron, a valóságban nagyon is létezik, Szolnoki szemében pedig éppen a múltat eltakarni próbáló hivatalos emlékezet, a felejtés politikájának határait mutatja meg. Amúgy is az emlékezés és a felejtés, a privát és a kollektív, a fiktív és a hétköznapi antropológiai vizsgálata a visszatérő témája, így készített filmet a hun hagyományról, tárta fel állandó alkotótársával, Katharina Rotersszel együtt a Kádár-kockák történetét, és vizsgálta az itt felejtett Rákosi-címereket is Győrtől Salgótarjánig.

(Fotó: Szolnoki József)

A kádári és Szent Koronás jelképek egymásba olvadása „valahol a politikai senkiföldjén, az érzékelésünk vakfoltján, a magyar kulturális emlékezet sodródó hasadékának árnyékában található” – mondja. Szerinte a felejtetés mechanikáját és a propaganda „anyagba zárt tehetetlenségét” pillanthatjuk meg benne. Nem hoz egyértelmű ítéletet, nem beszél elmaradt rendszerváltásról, nem kárhoztatja azokat, akiket nem zavarja az államszocialista szimbólumok felbukkanása. Szerinte a régi címer elemei a kézműves találékonyságával emelődnek át az újba, „így teremtett a népi géniusz rituális folytonosságot a két éra között.”

(Fotó: Szolnoki József)

Mivel a címertábla tulajdonképpen a hatalom képernyője, amin keresztül komplex társadalmi folyamatok képződnek le, „egy tömítetlen pont, ahol a hatalom szivárog, egy kirakat, amely megnyílik”, ez  a félszívvel végrehajtott címerváltás  az ideológia komédiája, egy „bohózat, amiben teljesen felcserélhetőnek tűnik minden politikai hatalom” .