Angol könyvsorozattal népszerűsítik az Árpád-kori Magyarországot

Az Árpád-kori Magyarország sem itthon, sem külföldön nem azt a helyet foglalja el a történelmi emlékezetben, amely igazán megilletné. Pedig a magyar történelem egyik legfényesebb korszakának mélyebb ismerete fontos építőköve lehetne a korszerű európai és magyar identitásnak. 

A kormány ezért határozatot fogadott el az Árpád-ház Programról és kapcsolódó fejlesztési alprogramjairól. A nagyszabású, 25 éves program (2013–2038) kidolgozására Operatív Testületet hozott létre, amelynek vezetésére az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatóját, Fodor Pált kérte fel. A testület a korszak vezető kutatóinak bevonásával pár hónapon belül kidolgozta az Árpád-ház Programot, amelynek a megvalósítása 2018-ban indult el - jelentette az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat.

A program középpontjában a székesfehérvári nemzeti emlékhely ápolása, bemutatása és fejlesztése áll, de emellett komoly támogatást nyújt olyan történeti, filológiai, régészeti, archeogenetikai stb. kutatásoknak is, amelyek az Árpád-háznak – és tágabb értelemben az Árpád-kornak – az eddigieknél sokkal alaposabb megismerését és bemutatását teszik lehetővé. A nemzetközi közvélemény tájékoztatására tavaly új, angol nyelvű sorozat indult Arpadiana címmel, Fodor Pál és Zsoldos Attila szerkesztésében. A sorozat első négy kötete a következő:

Vásárok és lerakatok

Weisz Boglárka „Markets and Staples in the Medieval Hungarian Kingdom (Arpadiana 1.)” című kötete a középkori magyar kereskedelem színterei közül a vásárokat és a lerakatokat vizsgálja, beleértve azok fejlődését és változását, valamint a közöttük lévő kölcsönhatásokat. A rendszer a kor igényeinek megfelelően folyamatos változásokon ment keresztül a századok során, ugyanakkor a régihez való ragaszkodás, az állandóság is jellemezte. (A kötet a szerző Vásárok és lerakatok a középkori Magyar Királyságban című könyvének bővített és átdolgozott változata.)

A Magyar Királyság területén csak a király tarthatott vásárokat, a 13. századtól azonban egyre több – egyházi vagy világi – földbirtokos szerzett vásártartási jogot. Az uralkodó előjoga azonban annyiban később is fennmaradt, hogy vásárt csak király engedélyezhetett. Jóllehet az árucsere intézményi hátterét az uralkodók teremtették meg, annak működése és fejlődése már tőlük független módon zajlott le.

Divisio Regni

Bagi Dániel „Divisio Regni (Arpadiana 2.)” című munkája az Árpád-kori dinasztikus vetélkedésekről mesél izgalmas formában. A disszertáció magyarul a Divisio regni – Országmegosztás, trónviszály és dinasztikus történetírás az Árpádok, Piastok és Přemyslidák birodalmában a 11. és a korai 12. században címmel olvasható. Az Árpádok 11–12. századi trónviszályai iránt mindig is élénk érdeklődést mutatott a magyar történetírás. Az ország megosztottsága, a „korona és kard” kérdése, Salamon és a hercegek viszálya, valamint Könyves Kálmán és Álmos trónharcai még a szépirodalom művelőit, illetve a forgatókönyvírókat is megihlették, és mély nyomot hagytak a nemzeti történeti emlékezetben. Ez a könyv is egy a számos idevágó tanulmány közül, amely – igaz, egy tágabb, közép-európai kontextusba helyezve – a 11. és korai 12. századi dinasztikus küzdelmeket igyekszik bemutatni.

A könyv főcímét adó „divisio regni” széles körben elterjedt kifejezés volt a középkorban, amely a Bibliából származik, és a középkor folyamán kétféle értelmezése volt. 

azaz azoknak a vitáit, akik a trónért folytatott harcokban részt vettek. E könyv is ebből a két szempontból elemzi a 11. századi dinasztikus konfliktusokat, részletesen tárgyalva az országmegosztások eredetét, kezdetét, a területi különkormányzatok összehasonlíthatóságának kérdését, illetve azokat a társadalomtörténeti viszonyrendszereket, amelyeknek keretében a források a trónharcokat értelmezték.

Dalmácia helye

Gál Judit „Dalmatia and the Exercise of Royal Authority in the Árpád-Era Kingdom of Hungary (Arpadiana 3.)” című értekezése a dalmáciai városokkal foglalkozik, és magyar nyelven Dalmácia helye az Árpád-kori Magyar Királyságban – A magyar királyi hatalomgyakorlás dalmáciai jellemzői címmel jelent meg. Gál Judit az ELKH BTK Történettudományi Intézet munkatársa, fő kutatási területe Magyarország és a Balkán 11–15. századi kapcsolatainak története.

A Magyar Királyság és Horvátország közös államiságának több mint 800 éves története ellenére még ma is rengeteg megválaszolatlan kérdés van a két ország kapcsolatában. A dalmáciai városoknak a középkori Magyar Királyságban elfoglalt szerepe, illetve az uralkodóval való viszonya is ezek közé a fehér foltok közé tartozik. E könyv a magyar–horvát államközösség kezdeteire koncentrálva az Árpád-kor uralkodóinak hatalomgyakorlásán keresztül mutatja be Dalmácia helyét a magyar államban.

A kötet a városok és a királyi udvar kapcsolatainak számos aspektusán keresztül kalauzolja az olvasót, megvizsgálva az egyházszervezeti változások jelentőségét, a magyar főpapok és az egyházi adományok szerepét a magyar uralom fenntartásában, a magyar hatalom dalmáciai képviselőit, valamint az uralkodói reprezentáció elemeit is.

Az Árpád-kor társadalma

Zsoldos Attila „The Árpáds and Their People (Arpadiana 4.)” című könyve az Árpád-kor történetének bemutatására vállalkozik, ám az események időrendjét követő hagyományos feldolgozásoktól jelentősen eltérő módszerrel. (A kötet egyben a szerző Az Árpádok és alattvalóik. Magyarország története 1301-ig című könyvének bővített és átdolgozott változata.)

A módszertani különbség lényege abban áll, hogy a korszak történetét az események egyetlen szálon futó előadása helyett az Árpád-kor társadalmának tükrében ismerheti meg az olvasó. A korszak forrásait, az Árpád-kori magyar történelem színterét és az eseménytörténetet áttekintő bevezető jellegű fejezetet követően a többi a kor szereplőinek egy-egy típusát rajzolja meg a királytól a szolgán át a szabad parasztig terjedően. Mindazon ismeretanyag, amely egy, az Árpád-kor történetének egészét tárgyaló munkától elvárható, ez alkalommal ebbe a társadalomtörténeti körképbe beillesztve kap helyet.