Lázár, Olimpia
-2 °C
3 °C

Tudományosan bebizonyosodott, hogy a méret a lényeg

2009.04.30. 14:00 Módosítva: 2009-04-30 14:08:06
Előfordult már önnel, amikor egy péniszre (akár a sajátjára, akár máséra) pillantott, hosszan gondolkozott azon, hogy vajon miért éppen olyan az alakja, amilyen? Gordon Galluppal, a New York-i állami egyetem evolúciós pszichológusával éppen ez történt, ezért hosszú évekig vizsgálta az általa a legigazibb értelemben vett „eszköznek” nevezett szerv tulajdonságait.

A tudomány sokáig méltatlanul mellőzte a pénisz pontosabb megismerését (talán azért, mert a tudósok kellemetlennek tartották a „mivel foglalkozik?" kérdésre adható releváns választ), azonban az elmúlt pár évben nagyot fejlődött a pénisz funkciójával, alakjával kapcsolatos kutatások sora.

Gordon Gallup a nemes szerv vizsgálatához a reverse engineering módszert, vagyis a visszafejtés módszerét alkalmazta, írja a Scientific American című tudományos folyóirat. Ezt a módszert számítástechnikában és élettudományokban is használják. Utóbbi területek a kutatók pszichológiai folyamatok, kognitív hajlamok vagy fizikai jellegzetességek funkcióját vizsgálják olyan módon, hogy a létező dolog ismérveiből, látható működéséből visszafelé következtetnek funkciójára. Az evolúciós pszichológiában a fő kérdések a „miért ilyen?" és a „mire való?".

Wooden Penis

Mégis a méret a lényeg?

A vizsgálat kiindulópontja a pénisszel kapcsolatos egyik legfőbb, sarkalatos kérdés, a méret volt. Nevezetesen, a testmérethez viszonyítva miért sokkal nagyobb az emberek pénisze, mint a többi emlősé, akár legközelebbi állati rokonainké.

Merev állapotban a pénisz mérete 12,7 és 15,2 centiméter közötti, írja a Scientific American szerzője, amely lényegesen hosszabb, még a legközelebbi rokonainkénál, a csimpánzokénál is. „Még ha át is számítjuk a csimpánzok testtömegét és méretét, akkor is hosszúságban és kerületben körülbelül fele akkora a péniszük, mint az emberé" – fogalmaz a cikk.

A nagy méret melletti további emberi jellegzetesség a pénisz makkjának tagoltsága. A makk a frenulum (más néven fitymafék vagy kantár ) nevű apró bőrdarabbal kapcsolódik a pénisz törzséhez. Na ez például egyáltalán nincs sem a csimpánzok, sem az orángutánok péniszén. „Sokkal kevésbé extravagáns fallikus dizájnjuk van. Nagyrészt semmi másból nem áll, csak a törzsből" – írja a folyóirat.

A makk átmérője a makk-pénisztörzs találkozásánál szélesebb, mint a törzs maga. A makk kiálló, megnagyobbodott peremrésze ütött szöget Gallup fejébe, és a reverse engineering módszerét alkalmazva arra jutott, a perem lényegbevágó evolúciós jelentőséggel bír.

Az Evolúciós Pszichológia című folyóiratban, 2004-ben Rebecca Burch-csal publikált tanulmányában Gallup kifejti, hipotézise szerint nemcsak a hosszabb pénisz jelentett előnyt a megtermékenyítésben (hogy így a vagina belső, védettebb szakaszába lövellhette az ondót), hanem a pénisz sajátos alakja segíthetett abban, hogy más férfiak ondóját kiszorítsa a hüvelyből és ezzel maximalizálja az apaság esélyét.

Az „ondókiszorító elmélet" szerint a monogámia évszázadokkal ezelőtt sem volt az ember sajátja, és előfordult, hogy rövid időn belül a nők több férfival is létesítettek szexuális kapcsolatot. A hipotézis szerint a hímivarsejtek akár néhány napig is életképesek a vaginában, ezért ha valaki a saját genetikai állományát akarja örökíteni, az ondókiszorítást is be kell vetnie az evolúciós versenyben.

Gallup és munkatársai a kiszorítást műpéniszekkel és művaginákkal tesztelték. Szexboltokból két, az emberi péniszre nagyon hasonlító műszervet, valamint egy olyat szereztek be, amiről a makk kiálló peremrésze hiányzott. Ezután lisztből és vízből műondót kutyultak, alaposan feltöltötték a művaginát, és a szeretkezésből ismert mozdulatokkal a péniszt többször bedugták és kihúzták. Ahogy azt előre megjósolták, a kiálló peremmel rendelkező, a valódi péniszekre kísértetiesen hasonlító műpéniszek sokkal több ondót szorítottak ki a vaginából (91 százalékát a beletöltött anyagnak), mint a makkperem nélküliek (azok csak 35,3 százalékot).

Mélyebbre! MÉLYEBBRE!

Azt is megfigyelték, minél mélyebbre dugták a péniszt, annál több, a másik férfi ondóját szimbolizáló anyagot szorítottak ki. A kiszorításban a mélyre tolt, nagy makkperemmel rendelkező pénisz volt a legsikeresebb.

A kutatás második fázisában anonim kérdőívvel egyetemisták szexuális szokásait vizsgálták. Azt tapasztalták, hogy a behatolás mélysége és a hűtlenség gyanúja összefügg. A férfi és női válaszadók is azt mondták, ha a férfiban felmerült női részről a megcsalás gyanúja, a férfi gyorsabban és mélyebbre dugta péniszét. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy a férfiak – akár tudattalanul – igyekeznek úrrá lenni azon a helyzeten, hogy a nőjük esetleg más férfival is volt.

Gallup ondókiszorító-elméletének egyik kritikája lehet, hogy saját génátörökítő sikerét is szabotálja a férfi, ha saját ondósejtjét is kiszorítja a vaginából az együttlét során. A kutatócsoport szerint éppen ez ellen hat az ejakuláció utáni hosszabb – rövidebb időszak, amikor a pénisz lanyhul. Ekkor a férfi átmenetileg nem képes a szexre, az ejakuláció után nem folytatja a bedugó – kihúzó folyamatot. Gallup és Burch szerint emellett az orgazmust követő ellazulás is az saját ondó kiszorítása ellen jött létre az évszázadok alatt.