Csiklandósak a majmok

A nevetés eredete tíz-tizenhat millió évre vezethető vissza, az ember és az emberszabásúak legutolsó közös ősére. "Az volt a meglepő, hogy a csiklandozás még a gorillákból és az orangutánokból is hangos megnyilvánulást váltott ki" - mondta Elke Zimmermann, a hannoveri állatorvosi főiskola professzora. A kutatást kezdeményező zoológus több mint tíz éve gyűjt hangfelvételeket az emberszabású majmokról.

Összesen nyolcszáz hang- és képfelvételt készítettek, amint a kijelölt állatkertek és a malajziai orángutánközpont ápolói huszonkét állatnak csiklandozzák a kezét, talpát, tarkóját és hónalját. Három gyereknél a szülők vállalták a feladatot. Zimmerman közlése szerint nem mesterséges helyzeteket idéztek elő, a csiklandozás a majmoknál is a játék természetes része.

A biológusok a kacagásokat tizenegy jellemző alapján elemezték, és meghökkenve tapasztalták, hogy a nevetés családfája pontosan megegyezik az orangután, a gorilla, a csimpánz, a bonobó és az ember közötti, molekuláris genetikával alátámasztott rokonsági viszonyokkal. Azaz minél közelebbi rokona egy faj az embernek, annál inkább hasonlít nevetése az övére. Míg az orangutánok és a gorillák alig hallhatóan kuncognak, a csimpánz és a bonobó nevetése szinte emberi.

"Nevetésünk fokozatosan alakulhatott ki" - magyarázza Marina Davila Ross társszerző, aki már a doktori disszertációjában kimutatta, hogy az orangutánoknál ragadós az érzelmek által kiváltott arckifejezés, a mosolyt pedig mosollyal jutalmazzák.

Az utóbbi években számos tanulmány bizonyította, hogy a főemlősök empátiával és kifejezett öntudattal rendelkeznek. Eddigi ismereteink alapján az emberszabásúak nevetése őszinte, valószínűleg hiányoznak belőlük a tettetett nevetéshez szükséges idegi alapok.