Koronavírus adatok

2021. dec. 03.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Ferenc, Olívia
2 °C
5 °C

Segget kellene nyalni a Roosevelt téren

2009.07.12. 18:49
Spohn Márton nevét 2007-ben ismerhették meg, amikor tudományos dolgozatával első helyet szerzett a Magyar Innovációs Szövetség tehetségkutató versenyén. Azóta több neves nemzetközi megmérettetésen is sikert sikerre halmozott. Legújabb kutatási eredményei, amelyekkel májusban, az Intel hatvanéves múltra visszatekintő diákolimpiáján ért el második helyezést, a rák és a keringési zavarok gyógyításában hozhatnak áttörést. Az USA-beli Renoban megrendezett versenyen a pénzjutalom mellett a MIT Lincoln Laboratory különdíjaként egy Föld közeli kisbolygót is elneveztek róla. Karrierjét külföldön képzeli el, mert itthon szerinte segget kell nyalni a támogatásért.
Fotók: Russell Conard
Fotók: Russell Conard

Közel a második X-hez, nem érzed úgy, hogy elpazaroltad az eddigi életedet? Nincs semmi hiányérzeted?

Nincs. A leibnizi filozófiával élve szerintem az első húsz évem az elképzelhető első húsz évek legjobbika volt.

Csodálatos első húsz éved során mikor ébredt fel benned az érdeklődés a természettudományok iránt?

Az érdeklődés már az általános iskolában megvolt. Hetedikben egy fantasztikus kémiatanárnőt kaptunk, aki kiharcolt némi pénzt a kémia szertárnak, így kedd délutánonként érdekes szakköri órákat tudott tartani. A diákokat akkoriban sem lehetett másképp megfogni, csak folyamatos kísérletezéssel, és ő ezzel tisztában volt.

Mindig is jó tanuló voltál?

Igen, kifejezetten eminens tanuló voltam. Sokan mondják, hogy az általános iskolai eminens diákokból lesznek később a legjobb fejek. Ennek igazságtartalmát most nem szeretném elemezni, mert az esetleg önfényezésnek tűnhet.

Tudományos karriered első komoly sikerét, harmadik helyezést az Intel diákolimpián, az ajakosvirágú növények kártevőkkel szembeni védelmi reakcióinak kutatásával érted el. Miért kezd el valaki gimnazista fejjel ajakosvirágú növényekkel babrálni?

Évekkel ezelőtt egy középiskolásoknak szervezett egyetemi gyakorlaton vettem részt, ahol egy lány véletlenül leejtett egy tetrahidrofurán nevű oldószerrel teli edényt. Ennek az anyagnak igen jellegzetes és kellemetlen szaga van, nehéz elfelejteni. Később, egy nyári biológia táborban növényhatározási terepgyakorlaton voltunk, és az egyik réten letéptem egy szúrós gyöngyajak nevű növényt. A kezemben tartottam, és kisvártatva ugyanazt a kellemetlen szagot éreztem, mint amikor az a bizonyos oldószeres edény leesett. Felvetődött bennem a kérdés, vajon miért és hogyan bocsáthat ki furánszármazékot ez a növény, miután megtámadják? Egyre mélyebbre ástam magam a témában, és kiderült, hogy szűz területre bukkantam, ugyanis ezzel még senki sem foglalkozott addig. Szakértő konzulensekhez fordultam, az ELTE Kémia Tanszékének laboratóriumaiba is bejárhattam, a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontot is felkerestem, és egyre bizonyosabbá vált, hogy valóban érdekes dologra bukkantam.

Miért fontos, hogy megértsük ezeknek a növényeknek a védekező mechanizmusát?

Ha tisztában vagyunk ezekkel a folyamatokkal, akkor olyan géntechnológiai eljárásokat dolgozhatunk ki, melyek segítségével vegyszermentesen is távol tarthatjuk a kártevőket a számunkra hasznos növényektől, így kevésbé terhelnénk meg környezetünket. Az én munkám ezen a területen egyelőre azzal ért véget, hogy sikerült feltárnom egy lehetséges reakcióutat, de még rengeteg kutatásra lenne szükség ahhoz, hogy a mezőgazdaság számára is kézzelfogható eredmények szülessenek.

Az általad vizsgált ajakosvirágú növények a támadás után választják ki a kártevőket elriasztó vegyületeket. Nem lenne hatékonyabb, ha preventív jelleggel állandóan termelnék ezeket az anyagokat, hiszen így nem is kerülne sor a támadásra?

Ez bizonyos szempontból valóban hatékonyabb megoldás, és akad is rá példa a növényvilágban. Vannak olyan növényfajok, amelyeknél az egyes egyedek kommunikálni is képesek egymással, és figyelmeztethetik egymást a közelgő veszélyre, így előre megindulhat a riasztó anyagok kiválasztása.

Engem ez egy kicsit Az esemény (The Happening) című filmre emlékeztet, amelyben szintén kommunikálnak egymással a növények, és olyan vegyületeket bocsátanak ki, amelyek öngyilkosságra késztetik az embereket.

Ezt nem néztem meg, mert elég rossz kritikákat olvastam róla. Láttam viszont a Legenda vagyok című filmet Will Smith-el, ami azért tetszett nagyon, mert még soha nem találkoztam olyan történettel, amiben egy molekuláris biológus játszotta volna a főszerepet, aki ráadásul mindjárt legendává is válik.

A növények szempontjából minden olyan élőlény kártevőnek vagy élősködőnek tekinthető, amelyik elfogyasztja őket, jó részük mégis teljesen védtelen a támadásokkal szemben. Miért nem védik magukat jobban?

Ahogy időben haladunk visszafelé a növények törzsfejlődése mentén, egyre több jelét tapasztaljuk az erőszakosabb védekező tulajdonságoknak. A zárvatermők megjelenésével következett be az az evolúciós kulcspillanat, amikor a növények áttértek a rovarok általi megporzásra, tehát a kooperáció ekkortól valószínűleg jobban kifizetődővé vált számukra, mint a minden áron való védekezés.

A tavalyi harmadik helyezés után ezúttal második helyet értél el az Intel idei diákolimpiáján a molekuláris és sejtbiológia kategóriában. Mi volt a témád?

Tulajdonképpen az előzőből nőtte ki magát. Kiderült ugyanis, hogy azoknak a növényi anyagoknak egy része, amelyekkel a kártevők elleni védekező reakciókkal kapcsolatban foglalkoztam, mellékesen véletlenül gyógyító hatással is rendelkeznek a keringési zavarok és bizonyos rákbetegségek esetében. Erről a lehetőségről egy szakcikkben olvastam először, így kutatásba kezdtem. A vegyületek ismertek voltak, arra a kérdésre kerestem elsősorban a választ, hogy miként állítják elő őket a vizsgált növények.

Ha ismertek a vegyületek, nem lehet őket szintetizálni? Miért olyan fontos, hogy megtudjuk, miként állítják elő ezeket a növények?

Természetesen kémiai szintézissel is elő lehet állítani ezeket az anyagokat, a gond csak az, hogy nagyon rossz kitermeléssel és ezáltal elképesztően drágán. Az általam vizsgált vegyületek szerkezete ugyanis nagyon bonyolult, és itt nemcsak a molekula atomjainak kapcsolódási rendjére (konstitúció) kell gondolni, hanem a térszerkezetére (konformáció) is. Minél nagyobb egy molekula, annál több atom lehet úgynevezett kiralitási centrum, ahol azonos kémiai felépítés mellett két különböző térszerkezetű molekula jön létre. A kémiai szintézis általában csak a kívánt kémiai szerkezetet tudja előállítani, míg a növényi gének által kódolt enzimek sztereoszelektívek, azaz kizárólag a kívánt térszerkezetű molekulát hozzák létre. Az általam vizsgált marrubiin nevű vegyületben 7 kiralitási centrum található, ami azt jelenti, hogy kémiai szintézissel 128 (2 a hetediken) különböző térszerkezetű molekulát kapnánk, melyek közül csak egyről tudjuk, hogy rákellenes hatású, a többi akár súlyosan mérgező is lehet.

SpohnMárton02

Mi a hatásmechanizmusa ezeknek az anyagoknak? Hogyan pusztítják el például a rákos sejteket?

Ehhez azt kell tudni, hogy a sejtek alapvetően vagy nyugalmi állapotban vannak, amikor teszik a dolgukat, vagy osztódnak. A rákos sejteknél az a probléma, hogy folyamatosan osztódnak, ráadásul nem indul el bennük az a minden sejtbe beépített öngyilkos mechanizmus (az úgynevezett apoptózis), amely meg tudná akadályozni a nemkívánatos sejtburjánzásokat. Ezt az öngyilkos mechanizmust azonban mesterséges módon is elő lehet idézni, és az általam vizsgált anyagok megfelelő körülmények között képesek erre.

A témaválasztáson kívül szerinted mi volt a titka a versenyen elért kitűnő eredményednek?

A molekuláris és sejtbiológia kategória, amelyben indultam, rendkívül erős mezőnyt vonultatott fel. Ez elsősorban az amerikai diákok miatt volt így, mert ők könnyebben hozzáférhetnek a laboratóriumi erőforrásokhoz. Rengeteg olyan versenyző indult, aki éles kutatási projekthez csatlakozott, és a versenyen egyszerűen az ott betöltött szerepéről számolt be. Ezzel szemben én a saját ötletemmel, illetve a saját kutatómunkámmal pályáztam, és valószínűleg ezt a zsűri is értékelte. Ezen kívül sokan mondták már nekem, hogy az előadásaim és a prezentációim során is érződik az a lelkesedés, amellyel a kutatásaimat végzem, nyilván ez is számít.

Jelenleg Németországban, a göttingeni Georg-August Egyetemen tanulsz, de korábban szó volt az ELTE-ről is. Milyen szempontok alapján döntöttél Göttingen mellett?

Alapvetően két szempont alapján hoztam meg a döntésemet. Az egyik, hogy 2007 nyarán egy hónapot töltöttem Göttingenben egy tanulmányi táborban. Nagyon megtetszett a város, ezért továbbtanulási alternatívaként rögtön számba vettem az itteni egyetemet. A másik, hogy sajnos Magyarországon a felsőoktatási intézmények szinte teljesen ráálltak a tömegképzésre, ami az oktatás színvonalának rovására megy. Alsó-Szászországban (Németország nagy részével együtt) 2006-ban vezették be a tandíjat, amely a Magyarországon rövid pályafutást megélt fejlesztési részhozzájáruláshoz hasonló összeget képvisel. Ez ellen még most is sokan hurrognak, én viszont örömmel veszem, hiszen tudom, hogy mi az, amit cserébe kapok. Az is igaz persze, hogy én könnyen beszélek, hiszen a szüleim ki tudják fizetni ezt az összeget.

Az egyetem mellett a Max-Planck-Institutnál is dolgozol, mint tudományos segédmunkatárs. Hogyan kerültél kapcsolatba a neves kutatóintézettel?

Áttételesen az előbb említett nyári táborban. Az egyik kurzusvezető férje ugyanis csoportvezető az intézetnél, és nekik épp akkor volt szükségük munkaerőre, amikor Göttingenbe költöztem. Az egyik doktoranduszuk nagyon megkésett a kísérletezéssel, és mivel rendelkeztem a megfelelő referenciákkal, felajánlottak mellette egy asszisztensi pozíciót.

Mennyire gyakori, hogy valaki 19 évesen ilyen munkakörben tevékenykedjen, és ilyen referenciákkal rendelkezzen, mint te?

Én épp a második szemeszter végén vagyok, és általában a harmadik szemesztertől alkalmaznak diákokat, szóval nagyjából ennyivel előzöm meg társaimat. Egyébként pont ma délelőtt vizsgáztam azokból a technikákból, amelyekkel dolgozom is, szóval ezúttal nem volt annyira nehéz dolgom.

Mi ez a téma?

Az intézetnél molekuláris fejlődésbiológiával foglalkozunk, és elsősorban a légzőszervrendszerek kialakulását kutatjuk az ecetmuslicán, mint modellállaton.

És mi lesz azzal a kutatási témával, amellyel az Intel versenyén vettél részt?

Az továbbra is nagyon foglalkoztat, mert rengeteg lehetőséget látok benne. A nyári egyetemi szünetben mindenképpen fogok rajta dolgozni, és ha akkor is ígéretesek lesznek a kutatási eredmények, valahogy megoldom, hogy több időt tudjak rászánni.

A tudományos karrieredet inkább külföldön képzeled el, vagy az egyetem befejezése után visszatérsz Magyarországra?

SpohnMárton03

Azt tartom valószínűbbnek, hogy külföldön folytatom. A legfőbb problémát abban látom, hogy Magyarországon a komoly kutatómunkához szükséges pénzügyi források sajnos rosszul strukturáltak. A hazai tudományszervezési és támogatási rendszer tekintélyelvű, és javarészt önös érdekek mentén működik. Amikor én az eddigi pályafutásom során laboratóriumi támogatást kaptam valahonnan, az csak az adott intézmény vezetőinek jóindulatán múlott. Ha a későbbiekben jelentősebb pályázati pénzeket szeretnék elnyerni az MTA-tól vagy az NKTH-tól, akkor az csak úgy lenne lehetséges, hogy bemegyek a Roosevelt térre, és valakinek jó alaposan kinyalom a seggét.

Keményen fogalmazol. Nem tartasz attól, hogy pont az ilyen nyilatkozatok miatt esel majd el az állami támogatástól?

Ott már sajnos eleve baj van, ha a szimpátia, az egyéb önös érdekek és nem a várható tudományos eredmények alapján osztogatják a pénzeket. A körülmények ellenére azért gyakran érnek kellemes meglepetések a hazai munkám során. Amikor a növénygenetikai kutatásaimat elkezdtem, a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont növényfiziológia csoportjánál fantáziát láttak a terveimben, és emiatt vállalták, hogy a rendelkezésükre álló pénzügyi keretből valamennyit elkülönítenek a munkámra. Az MTA Enzimológiai Intézetének vezetője, Závodszky Péter szintén felajánlotta laboratóriuma támogatását úgy, hogy saját költségvetésükből gazdálkodnák ki azt az összeget, amelyre a rákgyógyítással kapcsolatos kutatásomhoz szükségem lenne. Závodszky úr azt is elmondta nekem, személyes felelősségének tekinti, hogy segítsen, különösen azért, mert nagyon sajnálja, hogy külföldön folytattam a tanulmányaimat. Neki az a nézőpontja, hogy az ismert nehézségek ellenére azért mégiscsak Magyarországon kellett volna maradnom.

Tanulmányaid és munkád mellett mennyire tudsz hétköznapi egyetemistaként létezni?

Ma ugye vizsga volt, este pedig megyünk grillezni és sörözni.

Könnyebb úgy csajozni, hogy az emberről kisbolygót neveztek el?

Ezt még sosem vetettem be, és nem is fogom szerintem.