Folyékony víz lehet az Enceladuson

A Cassini űrszonda mintákat gyűjtött a Szaturnusz Enceladus nevű jeges holdja déli féltekéjén megfigyelhető kiáramlásokból (gejzírek). Az elemzett anyagban a víz és a szén-dioxid dominált. 2008 október 9-én azonban további, korábban nem azonosított összetevőket mutattak ki, például a benzolt. Az Enceladus belső felépítésének modellezése szempontjából pedig hatalmas jelentőséggel bír az ammónia egyértelmű azonosítása a kiáramló anyagban, a 40-es tömegszámú argon izotóp jelenlétének valószínűsítése, illetve a deutérium/hidrogén arány mérése a vízben.

Ha az Enceladus jeges felszíne alatt valóban vízóceánok rejtőznek, akkor az ammónia szerepe felértékelődhet, mert ez a vegyület fagyállóként működik, hatására a víz egészen -97 celsius fokig (176 K) folyékony maradhat. Ez akkor válik különösen érdekessé, ha összevetjük a Enceladus felszínén (főleg azon hosszú árokrendszer mentén, ahol a gejzírek is működnek) mért -93 celsius fok (180 K) körüli hőmérsékletekkel.

A vizsgálatok során használt tömegspektrométer vezető kutatója, Hunter Waite szerint az ammónia felfedezése erős bizonyíték a felszín alatti folyékony állapotú víz létezése mellett. A kutatócsoport másik tagja, William McKinnon szerint ez az első eset, hogy egy óriásbolygó jeges holdján minden kétséget kizáróan ammóniát azonosítottak, és ez a vegyület valószínűleg jelen van a Szaturnusz egész holdrendszerében.

Az új felfedezés még jobban felszíthatja a felszín alatti óceán létezéséről folyó vita lángját. Az elmúlt hónapban például a University of Leicester és a Max Planck Institute kutatói a Cassini Cosmic Dust Analyser műszerével nátrium-klorid (közönséges nevén konyhasó) jelenlétét detektálták a Szaturnusz E jelű gyűrűjében, ugyanakkor egy másik csoport által az egyik Keck teleszkóppal végzett színképelemzés nem mutatta ki nátrium jelenlétét az E gyűrűben. A Keck csoport ugyan nem zárja ki teljesen a felszín alatti óceán létének lehetőségét, de azt mondják, hogy ha létezik, akkor az anyag nem heves kitörésekben jut a felszínre, hanem inkább a felszíni árokrendszer alatti barlangokba gyűlik páraként.

A Leicester/MPI csoport érvelése szerint azért nem lehet a nátriumot detektálni a Keck színképekben, mivel nagy része a nátrium-klorid molekulákban van kötött állapotban, a maradék pedig egyszerűen kevés a spektrális azonosításhoz.