A tömegek bölcsessége

Crowdsourcing, tömegek bölcsessége, kollektív intelligencia, egyenrangú felek együttműködése – valamennyi kifejezés ugyanarra, az internet térhódításával és a korlátlanba tartó sávszélességgel egyre fontosabbá váló jelenségre vonatkozik. Csapatsporttá vált az innováció; minél többen vesznek részt benne, annál jobb. A fejlesztések – esetenként már félkész termék állapotban – a vállalatok határain túlra terjednek ki, a folyamatokban a felhasználók is részt vesznek. A web 2.0-val divatossá lett téma köré szervezetek, mozgalmak alakulnak.

A modell részben a vállalati hierarchiákat is ellensúlyozza. A legsikeresebb projektek egyelőre hibridek: a tömeg decentralizált, a válogatás és döntéshozás viszont a hierarchikus gyakorlat szerint történik. Még a Linux esetében is, ahol Linus Torvalds és néhány fontos beosztásban lévő társa választja ki az operációs rendszerbe kerülő kódot. Sőt, a Wikipédiánál is akad pár szerkesztő.

Az MIT Kollektív Intelligencia Központjának legújabb kutatása szerint a nyílt innovációs modell csak akkor sikeres, ha pontosan meghatározott egyedi célra tervezik, és ha az ösztönzésekkel a potenciálisan leghatékonyabb személyeket vonják be az együttműködésbe. Nincs benne semmi mágikus, ráadásul félreértés azt hinni, hogy elég egy kósza ötlet akármiről, és a kollektív bölcsesség máris a legjobbat hozza ki belőle.

A Berkeley Egyetem Nyílt Innováció Központját vezető Henry Chesbrough szerint a hatalmas potenciál mellett buktatókkal is kell számolnunk. Egy cégnek nyitottnak kell lennie, máskülönben nem tenné közkinccsé egy-két ötletét, de a javaslatokat feldolgozó és hasznosító rendszernek is birtokában kell lennie: „az üzletben nem az számít, mennyi ötletünk van, hanem az, hogy hányból tudunk terméket és szolgáltatást csinálni.”

Milyen filmeket nézzünk?

A nyílt innováció egyik legérdekesebb példája a Netflix filmkölcsönző 2006 októberében meghirdetett 1 millió dolláros pályázata: az összeget az nyeri el, aki legalább 10 százalékkal hatékonyabbá teszi, s ezáltal még inkább a fogyasztói elvárásokhoz igazítja a cég Cinematch szoftvere által készített filmajánlókat. A Cinematch minden egyes fogyasztó filmnézési szokásait elemzi; ezek alapján újabb és újabb mozikat ajánl nekik. Minél célzatosabbak az ajánlások, annál népszerűbb a Netfix.

A napokban zárult versenyt végül egy hétfős – amerikai, izraeli, kanadai és osztrák tagokból álló – csoport nyerte meg: informatikusok, statisztikusok, gépitanulás-szakértők. Együttműködésüket az internet tette lehetővé. Az elején csak hárman voltak, aztán (egy év után) két két-kétfős, szintén jól teljesítő csapat csatlakozott hozzájuk. Az eredeti hármas ugyan vezetett, de ha egyedül maradtak volna, még mindig versengenének. A sikert – és az 1 millió dollárt – a szélesebb körű együttműködés, üldözőik bevonása hozta meg. A versenyt pedig nemcsak a pénzösszeg, hanem a kihívás is népszerűvé tette. Szakértők sora vett részt benne, algoritmusaiknak százmilliónál több filmértékelésben kellett mintákat találniuk. Az ilyen méretű adatelemzés, a felmerülő előrejelző modellezési problémák megoldása más területeken, például az online kereskedelemben és a telekommunikációban szintén alkalmazhatók lesznek.

Mintakeresés

A győztes ötlet az volt, amelyik a legtöbb pontszámot elérte. Más esetekben a cégek egyáltalán nem indítanak versenyt, hanem mindenki hozzátesz valamit az alapötlethez, megy az online brainstorming, a menedzsment pedig válogat.

Az IBM az utóbbi hét évben tizenhárom ilyen „netes összejövetelt” vezényelt le. Például 2006-ban indított egyet, amelyben kitüntetetten fontos területek (energia-megtakarítás, egészségügy, „okos” elektromos gridek stb.) befektetési stratégiáin elmélkedtek. 150 ezer alkalmazott, kliens, üzleti partner és az akadémiai/felsőoktatási világ szereplői vettek részt a 100 millió dolláros kezdeményezésben.

„A kollektív intelligencia legérdekesebb példái sok különböző design mintát tartalmaznak” – jelentette ki Thomas W. Malone, az MIT-s központ igazgatója, aki egy tanulmány (Tömegek munkára fogása: a kollektív intelligencia genomjának feltérképezése) társszerzőjeként biológiai analógiával élve kereste ezeket a mintákat a világhálón megnyilvánuló közösségi intelligencia génjeiben. Mintegy 250 példát elemezve vizsgálták a génszerű „építőkockákat.” Céljuk a kollektív intelligenciáról való gondolkodás szisztematikus keretének kidolgozása. Olyan kereté, mellyel a menedzserek többet tudnak tenni, mint csak példákat keresni és reménykedni az inspirációban.