A koppenhágai Dán Királyi Akadémia természetvédelmi tanszékének kutatója, Arne Rasmussen az indonéziai Bunaken szigete előtt végzett búvárkodása során lett figyelmes a rafinált stratégiára, miután a sárga ajkú tengeri kígyó (Laticauda colubrina) egy példánya fél órán át követte őt. Miután kis időre egy másik állatot figyelt meg, majd újra a kígyóra tekintett, azt hitte, a fejét látja. Azonban meglepetésére a korall másik oldalán további fejet pillantott meg, mint kiderült, az igazit. Megtévesztette az állat markáns farokmintája.
Rasmussen és a svédországi Kristianstadi Egyetemen dolgozó kollégája, Johan Elmberg európai múzeumok 98 preparált tengeri kígyóját vizsgálták meg. Eredményeik megerősítették az indonéziai megfigyelést.
A kutatók azt írják a Marine Ecology című szaklapban, hogy a kígyók fején és farkán egy patkó alakú sáv található, amely megnehezíti ellenségeik számára, hogy megkülönböztessék testvégeiket. Így hátsó végük is elijeszti támadóikat, akik veszélyes méregfogakat vélnek benne. A kutatók úgy vélik, a tengeri kígyók túlélési esélyeiket javítják ezzel vadászataik során. Ilyenkor ugyanis mindig fennáll a veszély, hogy cápa vagy más nagyobb testű hal, illetve madarak áldozataivá válnak.