Tömegesen párosodtak a trilobiták
A trilobiták kihalt ízeltlábúak, amelyek a kambrium időszak második korszakában jelentek meg, és a perm végén, 250 millió évvel ezelőtt haltak ki. Tizenhétezer trilobitafaj ismert, változatosságuk óriási életmódbeli különbségeket rejtett. Voltak köztük aljzatlakók, ragadozók, dögevők, planktonevők, mások egyes elméletek szerint kénevő baktériumokkal alakítottak ki szimbiózist. Voltak egészen apró, centiméteres nagyságúak és hetven centiméter hosszúak is.
Portugáliában, Porto közelében egy kőfejtőben rengeteg megkövesedett maradványukat találták meg. A kis trilobiták fosszíliái tömegesen fordultak elő egy-egy palalemezben, ahogy megkövesedett maradványaik szinte átfúrták magukat a kőzeten. Juan C. Guitiérrez-Marco, a madridi Instituto de Geologia Economica paleontológusa szerint ezek az egyedek menedéket kerestek hosszú, keskeny járatokban bujkáltak a ragadozók elől.
Csoportosan szerették egymást
Más lemezekben a trilobiták levetett páncéljainak százaira bukkantak. A háromkaréjú ősrákok egyedfejlődésük során vedléssel növekedtek: a fejpajzson varratvonalak haladtak keresztül, amelyek mentén a kitinpáncél egyéb sérülés veszélye nélkül felhasadhatott. A levetett páncélok nagy összevisszaságban helyezkednek el. Ez arra utal, hogy a trilobiták egy helyen csoportosultak, és nem a víz hordta egybe a kitinpáncélokat. A tömeges vedlés, majd az ezt követő tömeges párosodás olyan szokás, amely a trilobiták távoli leszármazottjára, a kardfarkú tarisznyarákra is jellemző.
A tömeges megmozdulások bizonyos védelmet nyújtottak a páncéljukat épp levető, ennek folytán védtelen ősrákoknak, és az általuk lerakott petéknek a ragadozókkal szemben.
A portugál lelőhelyen a trilobiták néhány óriásegyedét is megtalálták. Az egyik trilobita, amelynek megkövesedett maradványai csak részben maradtak fenn, életében csaknem 90 centiméter hosszúságú lehetett. Amennyiben a kutatók feltételezése beigazolódik, ez lesz a legnagyobb trilobitaegyed, amelynek fosszíliái eddig előkerültek. Óriási mérete alkalmazkodás lehetett a hideg vízhez: abban a korban Portugália mai területe ugyanis a Déli-sark közelében helyezkedett el.