Közismert, hogy Nagy Sándor alapította Alexandriát Kr. e. 331-ben, amely az akkori világ egyik legnagyobb kikötője volt, a városban volt az ókor legnagyobb könyvtára, a Pharosz szigetén épült világítótorony pedig az antik világ hét csodája közé tartozott.
Christopher Bernhardt amerikai geológus és munkatársai Alexandria környékén kuitatták a térség múltbéli éghajlatáról árulkodó talajmintákat, és egészen a nyolcezer évvel ezelőtti rétegig lefúrtak. Az üledékrétegekben az ókori pollenmaradványokat vizsgálták, és arra kerestek a választ, mikor kezdődött a térségben a növénytermesztés. A kutatók a mikroszkopikus faszéndarabkákat is keresték, amelyek jelenléte az emberek által rakott tűzre utal.
A háromezer évvel ezelőtti rétegben Christopher Bernhard csapata felfedezte az átmenetet a vadon termő növények és az ember által termesztett gabonafélék között. A geológusoknak sikerült felfedezniük a faszénmaradványokat is, összességében mindezek a leletek arra utalnak, hogy Alexandria előtt hétszáz évvel a térségben már létezett egy település.A kutatások eredményei Homérosz Odüsszeiáját igazolják. A negyedik énekben Homérosz ugyanis arról ír, hogy "van bizonyos sziget ott, a zajongó tengeri árban, szemben Egyiptommal - Pharosz, ez neve annak a földnek -, annyira messze, amennyit egy öblös bárka egésznap fut be, ha hátulról sivító szél fújja a vásznát. Jó kikötőjéből az arányos testű hajókat, hogyha sötét vizet ott fölvettek, az árra taszítják".
"Ez arra utal, hogy valamiféle kikötőváros létezett a Földközi-tenger partján. A fikció, az irodalmi alkotás valóságnak bizonyult" - emelte ki Christopher Bernhardt. Semmit sem lehet viszont tudni arról, hogy görög volt-e a település, vagy egyiptomi, esetleg más nemzet fiai-lányai alapították. Azt sem tudják a kutatók megállapítani, hogy mekkora lehetett a település.