Túl nagyra puffadt komponens egy mágneses kettőscsillagban
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
-
Hatalmas aranylelőhelyre bukkantak Kínában, ez lehet a Föld egyik legnagyobbja - A Csendes-óceán villámai miatt lehet több zivatar Magyarországon
- Használható fegyver-e a kínai Halálcsillag?
- Megőrülhetett a Balti-tenger magányos delfinje?
- Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek
Ismeretes, hogy az erős mágneses térű csillagok mérete nagyobb, mint a nem aktív társaiké. A jelenlegi modellek azonban nem magyarázzák meg a V405 Andromedae főkomponensének átmérőjét
Az MTA KTM Csillagászati Kutatóintézet tudósai Vida Krisztián és Oláh Katalin vezetésével a V405 Andromedae nevű aktív fedési kettőscsillagot vizsgálták. Az ilyen típusú rendszerek fényváltozásait a kettősség hatásai (csillagok alakjának torzultsága, fedés), valamint a foltos felszín rotációja együttesen okozza.
Akettős rendszer két tagja a teljes konvekció elméleti határának (0,35 naptömeg) két oldalán helyezkedik el, vagyis a kisebb tömegű csillag teljes anyagát folyamatosan átkeverik a konvektív áramlások, míg a nagyobb tömegű társa egy sugárzás által dominált magot is tartalmaz az elméletek alapján. Feltehetőleg a két komponensben működő dinamómechanizmus is különböző, amely a csillagok mágneses terét létrehozza. Összesen két ilyen tulajdonságokkal rendelkező rendszer ismert, a másik azonban, amely az NGC 1647 nyílthalmazban található, túl halvány a részletes tanulmányozáshoz.
A V405 And dinamikus spektruma, ahol a vízszintes tengelyen a laboratóriumi hullámhossztól mérhető eltérés Doppler-effektussal sebességgé konvertálva szerepel, a függőleges tengelyen pedig az idő látható. A színezés az adott időben, adott sebességnél jelentkező emisszió erősségét mutatja. A jellegzetes S és fordított S alakot a kettőscsillag keringése hozza létre.
Az Observatoire de Haute-Provence ELODIE spektrográfjának nyilvános archívumából letöltött spektroszkópiai mérések alapján is látható, hogy a kettős mindkét tagja aktív. Erre utal a spektrum Hα vonala, amely mindkét csillagnál emissziós vonalként látszik. Az ábrán a főkomponens Hα emissziója 0,6 fázis körül felerősödik, amely a csillagon bekövetkező hirtelen kitörésnek, egy flernek köszönhető. Ilyen kitöréseket sikerült megörökíteni a kutatócsoportnak a piszkéstetői 1 m-es távcsővel is. Az egyik ilyen esemény érdekessége, hogy a szokásos flerekkel ellentétben nem egy pár órás felfényesedést, hanem feltehetőleg egy közel másfél napos, hatalmas kitörés részeit sikerült észlelni.
Az animáción a piszkéstetői 1 m-es teleszkóppal észlelt fler fénygörbéje, valamint a rendszer konfigurációja látható a mérések idején.
A fedési kettős rendszerek nagy előnye, hogy fotometriai mérésekből meghatározhatók a rendszer paraméterei (tömeg, pálya nagytengelyének mérete, csillagsugarak, stb.). A fénygörbék modellezése alapján a kutatócsoport azt találta, hogy a nagyobb tömegű komponens sugara jelentősen eltér az elméletileg jósolt értéktől, míg a kisebb társa illeszkedik az elméleti modellre. A gyors forgás következtében a csillag belsejében rendkívül erős mágneses tér lehet, amit figyelembe véve a csillagmodellek szisztematikusan nagyobb sugarat mutatnak, mint nem aktív csillagok esetében – a V405 Andromedae főkomponensének sugara azonban a jelenlegi modellekkel még így sem közelíthető. Erre pontosabb, az erős mágneses teret és számos egyéb paramétert együtt figyelembe vevő, részletes csillagmodellek adhatnak választ.
Tömeg-sugár diagram magányos csillagokra és kistömegű kettősökre. Jól látszik, hogy a V405 And nagyobb tömegű és sugarú komponense jelentősen eltér az eddig ismert méretektől.
Az eredményeket részletesen leíró szakcikk az Astronomy and Astrophysics folyóiratban jelent meg (2009A&A 504,1021).
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
