Kiásták Aquincum utolsó római lakóit

Idén nyáron és ősszel az Aquincumi Múzeum régészeti feltárásokat végzett az egykori Óbudai Gázgyár területén, ahol a Graphisoft Egyetem előkészítő munkái során régi közműveket váltottak ki, írta a Budapesti Történeti Múzeum weboldalán Lassányi Gábor, az ásatás vezetője.

Bár a területen a Gázgyár építésekor, az 1910-es években nagyon sok régészeti emlék megsemmisült, a mostani ásatás így is nagyon fontos információval szolgált római város történetéről. Az ásatásokon összesen 31 római kori temetkezést, egy római kori útrészletet és számos más objektumot tártak fel.

Az egyik, tudományos szempontból legfontosabb lelet, egy íves hátú, agancsból készült fésű egy modern gázcső által szinte teljesen elpusztított csontvázas sír lábánál került elő.

A három darabból összeállított, apró vasszögekkel összefogott, geometrikus díszítéssel ellátott agancstárgy jelentőségét az adja, hogy az ilyen tárgyak elsősorban a Dunától keletre élő népek körében voltak elterjedtek, és ezek csak és római uralom utolsó évtizedeiben jelentek meg - barbár hatásra - a pannoniai divatban.

Pannoniát és a dunai határvonalat a Kr. u. 4. század végén súlyos támadások érték, amelyre a római kormányzat, többek között barbár szövetségesek a birodalmon belüli letelepítésével igyekezett választ adni. A betelepített szövetségesek katonai szolgálattal tartoztak a császárnak. Ezek a lépések azonban csak időszakosan oldották meg a biztonsági problémákat. A fokozódó katonai nyomás miatt végül 430 körül Nyugat-Római kormányzat, szerződés keretében kiürítette és átadta a hunoknak az egykori Pannonia keleti felén található Valeria tartományt, fővárosával Aquincummal együtt.

Aquincum utolsó évtizedeinek története ma még nagyon homályos. Legtovább a mai Árpád-híd lábánál fekvő késő római erőd működhetett, azonban az innen északra fekvő polgárváros legkésőbbi időszakáról ma még alig tudunk valamit. Ennek oka többek között az, hogy a város legkésőbbi rétegei voltak legjobban kitéve az idő pusztításának, valamint az, hogy a legkésőbbi temetkezések keresztény hatásra legtöbbször melléklet nélküliek, így nehezen keltezhetőek.

Ezért is igen jelentős a most előkerült agancsfésű, amely biztosan jelzi, hogy a Kr. u. 4. század végén - az 5. század elején még laktak Aquincum polgárvárosban.