Nanobogáncs viszi a helyére a gyógyszert
Az Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) és a Harvard kutatói egyesítették a nanotechnológia és a személyre szabott orvoslás elvét. Az új érgyógyító nanoeszközről az amerikai tudományos akadémia lapjában jelent meg tanulmány.
A nanorészecskékhez olyan fehérjemolekulákat kapcsoltak, amelyek az érfal sérült részéhez kötődnek, rögzítik az eszközt, amelyből így éppen ott szabadul fel a gyógyszer, ahol igazán szükség van rá. Az artéria sérült részein válik hozzáférhetővé az érfal alapmembránja, az alkalmazott fehérje itt kötődik hozzá. A rögzült nanobogáncsból ezután akár 12 napot át áramlik ki a hatóanyag.
A megkeményedett artériák érelzáródáshoz, végül szívrohamhoz vezethetnek, ezért a sérült érszakaszok kijavítása életmentő. Jelenleg apró ballonokkal tágítják ki a beszűkült eret, majd úgynevezett sztenttel támasztják ki, hogy a vér áramlása előtt megszűnjön az akadály.
A most közzétett tanulmányban egy sejtosztódást gátló anyagot juttattak az érfalhoz, amely megelőzi a hegszövet felszaporodását, ezáltal az artéria elzáródását. A 60 nanométeres részecske három rétegből áll: a belső magban van a gyógyító hatóanyag és egy PLA jelű polimerlánc, a középső rétegben szójalecitin, a külső burkot pedig a PEG jelű polimer alkotja. A gyógyszer csak akkor kerül a szervezetbe, amikor egy kémiai folyamat, az úgynevezett észterhidrolízis során kiszabadul a PLA polimerláncából.
A nanobogáncsot egyelőre patkánykísérletekben tesztelik, humán alkalmazása még távol van, ám a jövőben minden olyan betegségnél alkalmazható lehet, amely az érfal sérülésével jár.