Véget ér a viharos csillagkeletkezés
További Tudomány cikkek
- Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek
- Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
- És ön mennyit káromkodik a munkahelyén?
- Vulkánkitörések alakíthatták a Hold túloldalát
Tőlünk körülbelül 12 millió fényévre, az Ursa Major (Nagy Medve) csillagképben van egy NGC 2976 katalógusjelű törpegalaxis. Ugyanannak a halmaznak a peremén van, amelynek az M81 galaxis is a tagja. A galaxis külső részeiben a csillagkeletkezés már évmilliókkal ezelőtt leállt, mert valamilyen folyamat kisöpörte innen azt a gázt, ami táplálta. Ennek a gáznak egy része a galaxis centruma felé zuhant, felgyorsítva ott az új csillagok termelését. Közben azonban teljesen szétrombolta a csillagváros korábban esetleg létező spirális szerkezetét, ami magyarázza az NGC 2976 furcsa kinézetét is.
Az egész folyamat valószínű kiváltója a halmaz szomszédos galaxisaival történt kölcsönhatás volt. A Washington egyetemen dolgozó Benjamin Williams az ANGST (ACS Nearby Galaxy Survey Treasury) program keretében végzett munka irányítója szerint a kutatók már régebben is tudták (sejtették), hogy a közeli galaxisok hatására gáz pumpálódhat az adott galaxis magjába. A Hubble 2006 decembere és 2007 januárja között végzett észlelései azonban minden eddiginél világosabban mutatják ezt a jelenséget.
A belső tartományokba zuhanó gáz az utóbbi 500 millió évben jelentősen felgyorsította az ott zajló csillagkeletkezést, nyomokban spirális szerkezetre emlékeztető struktúrát is létrehozott. Mostanra azonban a belső részeken is kezd elfogyni a gáz, így a csillagkeletkezés csak egy körülbelül 5 ezer fényév méretű területre korlátozódik a centrum környékén. Julianne Dalcanton, az ANGST vezetője szerint a folyamat egy bizonyos pontján a centrumbeli gázsűrűség mintegy ötszörösen haladta meg a mai értéket, ez a jelentős aktivitás miatt mára nagyon lecsökkent, és ennek következtében a csillagkeletkezés 500 millió éven belül az egész galaxisban teljesen le is fog állni.
Abban, hogy a kutatók fel tudták vázolni az NGC 2976 csillagkeletkezési történetét, jelentős szerepe volt egyrészt a Hubble képességeinek, beleértve az ACS kamerát is, melynek segítségével egyedi csillagok színét és fényességét is tudták mérni, amiből viszont következtetni lehet a kialakulásuk időpontjára. Másrészről sokat segített az, hogy a Hubble adatokat össze tudták vetni a galaxisra vonatkozó, a HI Nearby Galaxy Survey (NRAO VLA) felmérésből származó hidrogén-eloszlási adatokkal. Az gázpumpálási mechanizmus valószínűleg más, környező galaxisokkal kölcsönható törpegalaxisok magban zajló csillagkeletkezési folyamatainak magyarázatára is alkalmazható.