Kirekesztők a városi hangyák
Nem csak az ember esetében érvényes, hogy a népsűrűség nagyobb a városban, mint vidéken. A parányi Tapinoma sessile nevű hangya még nagyságrendekkel túl is szárnyalja az emberi arányokat. Ötven fős csoportok helyett hatmilliós, kirekesztő közösséget alkotnak.
A természetben a másfél-három milliméteres Tapinoma sessile hangyák apró, legfeljebb ötventagú telepekben élnek egyetlen királynővel. Fészkeiket a legszűkösebb üregekben, például kivájt makkokban hozzák létre. Kókuszhangyának is hívják őket, mert a szétlapítva jellegzetes rumos-kókuszos illatot árasztanak.
A rovarok azonban már rég nem csupán erdőben élnek. A hangyafaj Észak-Amerikában gyakori társbérlője az embernek. Grzegorz Buczkowski amerikai biológus, az indianai Purdue Egyetem munkatársa pedig arra figyelt fel, hogy a természeti és a városi élőhelyen teljesen másképp alkotnak telepeket.
Városi környezetben a telepek hihetetlenül felduzzadnak, az állatok több mint hatmillió dolgozót és ötvenezer királynőt számláló szuperkolóniákká is összeverődhetnek. Ilyenkor a királynő-dolgozó arány jelentősen átalakul, egy királynőre nem ötven, hanem százhúsz dolgozó jut. Bár nem betolakodó fajról van szó, hiszen a kókuszhangya eredetileg is Észak-Amerikában honos, Buczkowski szerint mégis invázióról beszélhetünk.
Míg ugyanis a szabadon élő T. sessile bolyai megosztják élőhelyeiket más hangyafajokkal, a városi szuperkolóniák körül alig találni más hangyákat. Így azokat is távoltartják a háztól és környékétől, amelyek például hasznot hajthatnának a kertben. A faj tehát itt úgy viselkedik, mint egy klasszikus betolakodó, amely új élőhelyre tör be, és kiszorítja az eredeti fajokat.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
