További Tudomány cikkek
2009 július végén Nemesnádudvar határában befejezéséhez közeledett az M9 úthoz kapcsolódó egyik régészeti lelőhely feltárása, amikor az egyik gödör bontása során különös agyagtárgy töredékeit találták magyar régészek, írta meg a Sírások naplója.
Ismeretlen cél
Az autópálya nyomvonal északi szélétől alig fél méterre elhelyezkedő ovális alakú, ívelt aljú kora bronzkori gödörben az agyagtárgy mellett különféle edénytöredékek és állatcsontok voltak. A tárgyak restaurátor kezébe kerültek, aki megtisztította, az egymáshoz illő töredékeket összeragasztotta, majd kiegészítette.
forrás: sirasok.blog.hu
A tárgy eredeti rendeltetését több évezred után meglehetősen nehéz megállapítani. Esetleg oltár lehetett. Ezt erősítené meg a téglalap alakú keretet tartó négy rövid hengeres láb. Ugyanakkor az oltárként való felhasználás ellen szól az agyagtárgy viszonylag magasan körbefutó függőleges fala, mivel az eddig ismert közel egykorú oltárok kialakítása általában kisméretű asztalkára emlékeztet.
Ilyen található a kecskeméti Katona József Múzeum régészeti gyűjteményében is, amelyet egy kunszentmiklósi bronzkori urnatemetőben találtak. Ugyancsak az oltárként való alkalmazás ellen szól az egyetlen eredeti láb keresztirányú átfúrása, amely a lábakon átvezetett vékony tengely és az annak végére erősített agyagkerekek alkalmazására enged következtetni. Ez egyben a tárgy egy másik lehetséges funkcióját világíthatja meg, mégpedig azt, hogy a nemesnádudvari lelet egy kora bronzkori kocsi agyagból készített kicsinyített mása lehetett.
Az emberiség történetének legnagyobb jelentőségű találmányai közé tartozik a kocsi megalkotása, amelyet nyilvánvalóan megelőzött a kerék felfedezése. Jóllehet más közlekedési eszközök ismerete már megelőzte a kocsi felfedezését, de jelentősége a szárazföldi közlekedés, szállítás, kereskedelem, egyáltalán a távolság legyőzése szempontjából felmérhetetlen volt. A kocsi megjelenésének, megalkotásának helyét és időpontját, valamint elterjedésének irányát már évtizedek óta próbálják a kutatók tisztázni. Ebben a régészeti korokból származó kocsiábrázolások, a kocsit vontató állatokra utaló plasztikák, az agyagkerekek és nem utolsó sorban a kocsiszobrok-kocsimodellek jelenthetnek segítséget.
Európában a kocsi ismeretének legrégebbi hiteles emlékei a Kr. e. 4. évezred közepe tájára tehetők. A Kárpát-medencében az első kocsimodellek, pontosabban kocsit ábrázoló edények a késő rézkori bádeni kultúrában jelentek meg (Budakalász, Szigetszentmárton), de újabb leletek azt bizonyítják, hogy a kocsi már a középső rézkor végén – késő rézkor elején ismert volt.
forrás: sirasok.blog.hu
A Kárpát-medencei kocsimodellek száma azután a kora bronzkortól rohamosan növekszik, számuk ma már 60 fölé emelkedett. Ezek sorát gyarapítja a nemesnádudvari kora bronzkori kocsit ábrázoló agyagtárgy is.
Mikor jelent meg?
A kutatók véleménye megoszlik abban, hogy a kocsi a Közép- ill. Közel-Keletről Anatólián és a Balkánon, vagy pedig a kelet-európai sztyeppén, esetleg a Mediterráneumon keresztül jutott-e Európába. Mások szerint helyi fejlődés eredményeként született meg. A kérdésre ma még nem lehet egyértelmű választ adni, de tény, hogy a közel-keleti kocsiszobrok az európaiakétól eltérő formájú kocsik képét vetítik elénk, melyek egyrészt ekhósszekerek, másrészt a későbbi harci kocsik előfutárai.
Az eddig ismert rézkori kocsit megformáló agyagtárgyak alapján egy nyitott tetejű, négyszögletes kocsiszekrényű, négykerekű szekér képe rajzolódik ki, melynek tömör fakerekei a tengellyel együtt forogtak. Ez a technikai megoldás még eléggé kezdetleges, mivel a kocsi fordulásához nagy helyre volt szükség. Ezeket a nehéz szekereket szarvasmarhák vontatták, amit esetenként még a kocsimodelleken is megformáltak. A magas oldalú, nehéz rézkori szekerek azután évszázadok során lassan átalakultak, a bronzkori modellek már egy könnyebb szerkezetű kocsi megjelenéséről és használatáról tanúskodnak.
Több ezer év távolából nehéz eldönteni egy tárgy, egy régészeti lelet eredeti funkcióját, de sok más esethez hasonlóan a kocsi esetében is kezdetben bizonyára a profán, hétköznapi használat mellett vagy esetleg ezt megelőzve a kultikus szerep kapott nagyobb hangsúlyt. Nem lehet véletlen – mint arra több kutató rámutatott –, hogy a Kárpát-medencei első késő rézkori kocsiedények az egykorú temetők sírjaiból kerültek elő, ahová minden bizonnyal szándékosan, a halottkultusz részeként kerültek. A kocsi megkülönböztetett szerepére, kiemelt tiszteletére már első európai előfordulásai során lehet következtetni. Ez a szerep azután az évszázadok során a különböző népeknél többször változhatott. Egyes kutatók szerint a kocsimodellek, kocsiszobrok a halottat a túlvilági istennőhöz szállító halottas szekerek voltak, vagy az isteneknek szánt áldozat bemutatásánál használták őket.
A nemesnádudvari kocsi esetében ez utóbbi funkció a valószínűbb, amit a kocsimodell hosszanti oldalainak díszítése is megerősíteni látszik. Mindkét oldal közepén jól látható függőleges kiemelkedés van, amelynek valószínűleg fejben végződő része sajnos már korábban letörött. Ezt a nyakat mindkét oldalon több soros széles félköríves díszítés, mintegy melldísz övezi, így jelezve a stilizált emberábrázolás megkülönböztetett szerepét. Így az egykori szertartásoknál használt kocsiszobor egyszerre volt a különleges járművet megformáló kultikus tárgy, amely nemcsak az isteneknek szánt termény- vagy ételáldozat, hanem maguknak az isteneknek a szállítását is jelképezte.
Bizonyára sohasem lesz kideríthető, hogy a lelőhelyen talált különleges formájú agyagtárgy milyen körülmények közt tört össze, de a kisméretű gödörbe a vele együtt talált edénytöredékekkel és állatcsontokkal együtt már hasznavehetetlen, különleges szerepétől megfosztott hulladékként került. Semmi nem utalt arra, hogy a gödör esetleg valamilyen szertartáshoz vagy kultuszhoz kapcsolódó áldozati gödör lett volna. A használóik számára értéktelenné vált tárgy évezredek múltán mégis kiemelkedő jelentőségű, páratlan lelet lett.