Népszámlálást tartottak az óceánokban

A "Ki él a tengerben?" kérdést még soha ilyen pontosan nem fogják megválaszolni: mintegy 80 ország körülbelül 2000 kutatója vesz részt az adatgyűjtésben. Bár a leltározás csak október elején éri el csúcspontját egy végleges londoni jelentéssel, az egy időben végzett vizsgálatok eredményeinek nagy része már most olvasható a PloS One című folyóiratban. Az eddigi leletek között van egy őskori polip, valamint számos tengeri csiga, hatalmas egysejtű és a hőségnek különösen ellenálló kagyló.

A fajok top 5 élőhelyranglistájához a Kínai-tenger, az olajszennyezett Mexikói-öböl és a Földközi-tenger is hozzátartozik. A tengerek lakói közül a halak a legismertebbek, pedig korántsem ezek a leggyakoribb ottani élőlények. Ez a szerep a rákfélékre hárul: a garnélarákok, a homárok, a rövidfarkú rákok, a krill, a rovátkolt tengeri makkok és más képviselőik a fajleltár 19 százalékát teszik ki. Az olyan puhatestűek, mint a tintahalak, a kagylók és csigák 17 százalékon állnak, és csak ezután következnek 12 százalékkal a halak. A sort az egysejtűek, algák, gyűrűsférgek és más organizmusok folytatják.

Minden vesződség és az eddigi tíz év munkája ellenére a "népszámlálás" csak a kezdet: "ez a leltározás csak szűkös és egyenlőtlenül felosztott vizsgálatokon alapul, a jövőbeli kutatások az ismert állományt kétségtelenül meg fogják változtatni" - fejtegette az adatgyűjtésről készült összefoglaló fő szerzője, Mark Costello, az új-zélandi Aucklandi Egyetem kutatója.

A tudományosan ismert fajok katalógusa október elején előreláthatólag 230 ezer szócikket tartalmaz majd az egysejtűtől a kékbálnáig. A halak száma vélhetően mintegy 21 800 lesz, de az csak óvatos becslés, mert minden ismert tengeri állatfajon felül még számos további létezhet. Ez kevésbé érvényes az alaposan kutatott bálnákra vagy cápákra, sokkal inkább az alig lajstromozott rengeteg csigára, féregre, kagylóra vagy egysejtűre. Amikor az algák, baktériumok vagy vírusok kerülnek sorra, már teljesen áttekinthetetlen lesz a feladat.

Az óceánokban mintegy 10 millió különböző faj él - mondta nemrégiben Pedro Martinez, a wilhelmshaveni Senckenberg Kutatóintézet igazgatója. Ez azonban csak előzetes számítás, mert még olyan mélységben is vannak halak, olyan nyomásnál, amely sok tengeralattjárót már szétzúzna - tette hozzá.

A Földközi-tengerben különösen sok bevándorolt halat, puhatestűt és más állatot lehet látni: ebben a térségben több mint 600 jövevény él, ami az összes itteni faj több mint 4 százaléka. Túlnyomó részük a Vörös-tengerből származik, és a Szuezi-csatornán vándorolnak át.

A látszólagos bőség ellenére "a tengerek veszélyben vannak" - hívta fel a figyelmet Nancy Knowlton, a washingtoni Smithonian Intézet kutatója, aki a sziklazátonyokkal foglalkozó munkacsoportot vezeti. "Lakóiknak nincs nemzeti vagy nemzetközi székhelyű fórumuk vagy hangjuk, de szenvednek, és meg kell őket hallgatni" - fűzte hozzá. A legnagyobb veszély a túlhalászás felől leselkedik. Ez a probléma már sok éve részletekbe menően ismert és számos figyelmeztetést szült, gyakran minden következmény nélkül. Az élettér elvesztése, a betolakodó fajok, a szennyezés, a túltrágyázás, az oxigénhiány, a szemét tengerbe öntése vagy a tengerek elsavasodása további gondot jelentenek.

A túlhalászással nemcsak eltűnnek halak a rendszerből, hanem meg is változtatják a rendszert. Ha évtizedek alatt óriási halrajokat fognak ki, akkor tömegesen teremnek majd az algák. Ez elősegíti a medúzák robbanásszerű szaporodását, és ezek az élőlények azután minden lehetséges további tengeri organizmust felfalnak. A fajok eredetileg stabil, sokrétű összjátéka szétesik. Halászni is csak medúzát lehet majd, amelynek nincs semmilyen tápértéke. A biodiverzitás a Földközi-tengerben, a Mexikói-öbölben, Kína part menti selfjein, a Balti-tengerben és a Karib-tengerben került leginkább veszélybe.