Másfél év után visszatért a Földre, és elkezdték a tudósok megvizsgálni azt a Dél-Angliából származó szikladarabot, ami a nemzetközi űrállomás külső borítására rögzítve pontosan 522 napig keringett a Föld körül.
A kő a Gloeocapsa baktérium egy tenyészetét tartalmazta, ezek a baktériumok elég elterjedtek a Földön, a sivatagokban ugyanúgy megélnek, mint a sarkvidéken.
Az űrben a baktériumok a Földön elképzelhető legrosszabbnál sokkal zordabb körülményeknek voltak kitéve: extrém hőmérsékleti ingadozások, kozmikus és ultraibolya-sugárzás, tápanyaghiány. Ennek ellenére a laboratóriumi vizsgálatok azt mutatták, hogy a baktériumok nagy része túlélte a másfél évet.
A kutatók szerint a szokatlanul erős és vastag sejtfal, és a baktériumtenyészet felépítése (egymást védik a sugárzástól), és a DNS-ük rendkívüli regenerálódó képessége lehetett a túlélés titka. A másfél éves kísérlet volt a leghosszabb időszak, amit földi életformák az űrben kibírtak.
A kísérlet egyik fő tanulsága, hogy a baktériumokat remekül fel lehet majd használni a Holdon vagy a Marson emberi bázisok felépítésénél és ellátásánál, mint a létfenntartó rendszerek részei, vagy akár a helyi sziklákból fontos nyersanyagokat kinyerő mikrobabányászok.
A kísérlet eredménye alátámasztja azt a népszerű teóriát is, hogy az élet legegyszerűbb formái aszteroidákon, üstökösökön utazva eljuthatnak más bolygókra vagy akár más naprendszerekbe is.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
