Az akkád egy sémi nyelv volt, amit egykor Mezopotámiában beszéltek az asszírok és babiloniak. Az írásmódot régóta ismerik a tudósok, de azt persze senki nem tudja, hogyan beszéltek az ősi Babilóniában.
Egészen mostanáig, a Cambridge Egyetem egy tudóscsoportja Martin Worthington vezetésével ugyanis megpróbálta rekonstruálni a beszédet. Betűkombinációkat vizsgáltak és más ismert ősi nyelvekhez próbálták hasonlítani az alapvető szabályokat.
Az akkád írástudók a nyelvet az eredetileg a sumerek által használt ékírás módosított változatával írták. Az akkád rendszerben egy jel jelenthetett egy sumer szójelet, egy sumer szótagot, egy akkád szótagot, valamint egy hangot is – olvasható a Wikipedián. Ennek következtében az olvasás, de maga az írás is meglehetősen nehézkes feladat volt. Másrészt, a sémi nyelvek jellegzetességeiből fakadóan az ékírással a lejegyzés még tökéletlen is volt: a zárhangok és emfatikus hangok leírhatatlanok voltak. Az ékírásos akkád szövegek alapján számos proto-sémi hang kiveszett a nyelvből, például a glottális zárhangok. Helyük pótlására létrejött az e magánhangzó, amely a többi sémi nyelvben ismeretlen.
Nagyon sok írásos szöveg van akkád nyelven, például Hammurábi törvénykönyve, a Gilgames eposz. Innen lehet letölteni a hanganyagot. Hammurábi törvénykönyvéből itt hallgathat meg részleteket.