Késő római őrtornyot tártak fel Óbudán
További Tudomány cikkek
A valószínűleg négyzetes alaprajzú őrtorony (burgus) északi falát sikerült teljes egészében feltárni, a keleti és a nyugati fal közötti belső távolság 16 méter. A hosszú szakaszokon több kősornyi magasságig megmaradt az eredetileg több emeletes épület 1,6 méter vastag felmenőfala. Az épület katonai jellegét jól mutatja, hogy falak habarcsba rakott alapozása két méter vastag és legalább másfél méter mély.
A felmenőfal külső és belső falsíkján egyértelműen felismerhető a kváderfalazás szándéka, változó térközönként azonban lapos téglasorokat fektettek le a lokális pontatlanságok kiegyenlítésére. A falakat nem vakolták, de a fúga anyagát vastagon rákenték a kövek felületének jó részére is. Mind a külső, mind a belső falsík több helyütt kormos.
A burgus földszinti részét sárga agyaggal döngölték le, a padlószint későbbi megsüllyedéseit több helyütt építési törmelékkel (talajanyaggal kevert, apróra zúzott tégladarabokkal) javítgatták. A sárga járószintből számos késő római bronzpénz került elő.
Szerszámok a szemétben
A sárga padlószintet több helyütt átvágták a régészek, alatta tűzrakó helyeket és szemetesgödröket találtak. Utóbbiakból késő római, mohazöld színű mázas kerámia és törött vasszerszámok (sarló, kasza, horoló, kaparó, kampó) kerültek elő. A padlószint alatti késő római jelenségek az építkezést közvetlenül megelőző előkészítő munkálatokkal, illetve magával az építkezéssel állhatnak kapcsolatban.
A torony járószintje sok helyütt vörösre égett, kormos, faszenes, amely arra utal, hogy az építményt felgyújtották, az emeleti födémek és a tetőszerkezet a földszintre omlottak. A feltárt, körülbelül egyötödnyi rész ismeretében úgy tűnik, hogy a létesítményt a felgyújtás előtt kiürítették.
Jeleket hagytak
Az omladékrétegből előkerült bekormozódott bélyeges téglákon kivétel nélkül két katonai vezető, Figeridus dux vagy Valentinus tribunus neve olvasható, amely alapján pontosan meghatározható az őrtorony építési ideje.
Frigeridus ugyanis, I. Valentinianus császár (364-375) uralkodása alatt Kr. u. 371 és 373 között volt Pannonia keleti részének, Valeria tartománynak a katonai vezetője (dux). Valentinianus uralkodásához köthető a dunai határszakasz utolsó jelentős megerősítése, amelyet az egyre erősödő barbár támadások tettek szükségessé. A Dunakanyarban több hasonló méretű burgus és kiserőd is épült ebben a korban, egy professzionális építőcsapat, a legio I Martiorum egy különítményének közreműködésével.
Láncolat
A nagyobb erődök és katonai táborok között a most feltárthoz hasonló őrtornyok álltak, amelyeknek fontos szerepük volt a határszakasz figyelésében és minden bizonnyal az üzenettovábbításban, füst- és fényjelek segítségével.
Ennek az őrtoronyláncolatnak korábban már több elemét feltárták Óbudán, így a Nánási úti burgustól 1000 méterrel északra a Kossuth Lajos üdülőparton, és 350 méterrel délre, a volt Gázgyár területén ismert ilyen torony.
Méretei alapján a Nánási úti burgus nem a Római part eddig ismert tornyaival áll rokonságban, hanem egyebek mellett a Leányfalu, Visegrád-Lepence és a földrajzilag legközelebb eső Budakalász-Luppa csárda lelőhelyen feltárt késő római katonai objektumokkal. A leányfalui-típusú tornyokat egy vékonyabb kerítőfal és azon túl árokrendszer védte.
A burgus utóélete zaklatott volt. Északnyugati sarkát a 11. században az alapokig visszabontották, ahogy erről egy kövek közé került Orseolo Péter (uralkodott: 1038-1041 és 1044-1046) dénár is tanúskodik. Falait az újkorban számtalanszor átvágták, sőt északi falába két közműárkot is belevéstek.