Meg akarják építeni Charles Babbage analitikus gépét

A tudós volt az első, aki előállt a programozható számítógép ötletével. A gőzhajtású analitikus gép (Analytical Engine) tervét 1837-ben vázolta fel az ugyancsak általa kidolgozott differenciagép elveinek továbbfejlesztésével, de meghalt, mielőtt láthatta volna működés közben. Az azóta eltelt 173 évben a szerkezet egyes elemeit megépítették ugyan, de a teljes gép sosem készült el.

A The Daily Telegraph című brit lap értesülése szerint John Graham-Cumming programozó most nekilátott, hogy összegyűjtsön elegendő pénzt - legalább 400 ezer fontot, vagyis több mint 120 millió forintot - a réz- és vasalkatrészekből álló berendezés létrehozására. Kampányához már ezerhatszázan csatlakoztak, kilátásba helyezve, hogy hozzájárulnak a költségekhez.

A programozó a matematikus eredeti tervrajzait kívánja alapul venni, amelyek a londoni Tudományos Múzeumban találhatók a tudós jegyzetei között.

A Pécsi Tudományegyetem honlapján olvasható információk szerint az analitikus gép elkészítéséhez Charles Babbage annak idején 17 000 fontot kapott előlegként a kormánytól, és saját tőkéjéből is ráköltött mintegy 20 000 fontot (más forrásból úgy tudni, hogy a támogatást nem az analitikus géphez, hanem a differenciagéphez nyújtotta a kabinet). A kormány 1842-ben, miután még mindig nem voltak látható eredmények, megvonta támogatását a feltaláló munkájától.

Pedig a gép a modern számítógépek sok sajátságával rendelkezett. Babbage univerzális gépet tervezett, amely adatbeviteli és eredmény-kiviteli egységből, számolóműből és részeredmény-tárolóból állt volna. Lyukkártyákról olvasta volna be az információkat, tudott volna utasításokat és adatokat tárolni, matematikai műveleteket végrehajtani és adatokat kinyomtatni. Lyukkártyák vezérelték volna a tulajdonképpeni számítási folyamatokat is. Megjelent a feltételes vezérlésátadás ötlete: egy szám előjelének függvényében a berendezés kétféleképpen folytatta volna működését. A tárolómű 200 részeredmény tárolására lett volna alkalmas. Erre a célra 1000 darab, egyenként 50 fogaskereket tartalmazó oszlopot tervezett a matematikus. Haláláig a gépen dolgozott, bár az építése már kezdetben megakadt: a kor finommechanikai lehetőségeivel a berendezést nem lehetett elkészíteni.

Ha megépült volna, egy futballpálya területét foglalta volna el, és öt gőzgép energiája kellett volna a működtetéséhez.