Az emberi agy különbözőképpen válaszol a fenyegetettségre aszerint, hogy az mekkora távolságból, milyen irányból éri, illetve előzetesen mennyire ítéli félelmetesnek - állapították meg brit kutatók tarantellapókok segítségével végzett vizsgálataikban.
A Cambridge-i Egyetem mágneses rezonanciás képalkotó berendezéssel, fMRI-vel térképezték fel a vizsgálatba bevont húsz önkéntes agyi aktivitását olyan kísérleti helyzetben, amikor egy dobozban tarantellapókot helyeztek el a lábuknál, majd az időnként közelebb mászott hozzájuk. Az önkéntesek az MRI-felvételek közben csak egy gondosan összeállított videót láttak, ám ők úgy tudták, hogy a valóságban is ugyanaz zajlik a lábuk mellett.
Az eredmények azt mutatták, hogy az agy félelmi hálózatának különböző komponensei más-más válaszfunkcióért felelősek. Ezek ismerete segíthet a fóbiás páciensek diagnózisában és kezelésében. Mint Dean Mobbs kutatásvezető elmondta, az agyban nem egy, hanem több különböző területet azonosítottak, melyek félelmi hálózatot alkotnak, és együttműködnek a félelmi válasz összehangolásában.
A tesztekben a pók kezdetben mozdulatlanul maradt a dobozban az önkéntesek lába mellett, majd közelített és távolodott, illetve különböző irányokba mászott. A tarantella kiinduló távolságát is változtatták a kísérletek alatt.
Megállapították, hogy az agy pánikközpontjának reakciója erősebb volt akkor, ha a pók közeledett, függetlenül attól, hogy mekkora volt a kiinduló távolsága. Megfigyelték azt is, hogy azok a résztvevők, akik eleve féltek a tarantelláktól, nagyobbnak látták a pókot, mint az valójában volt. A fóbia kialakulásának kulcsa éppen ez az elvárt tévhit, vélik a kutatók. Mobbs szerint az emberek a tanulási folyamat segítségével alakíthatják ki fóbiájukat. A fenyegetettség mértékének eltúlzása olyan hatást vált ki, ami más agyi folyamatokat is torzít a veszély mértékének megítélésében.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
