A közfelfogás szerint a rézbányászat, a réz megmunkálása Kis-Ázsiában alakult ki, ahonnan más régiókra terjedt át. A 7500 éves szerbiai leletek 800 évvel korábbiak, mint a kis-ázsiaiak, vagyis a felfedezés a fémmegmunkálás történetéről valló nézeteik átértékelésére készteti majd a tudósokat.
A Plocnik falu melletti lelőhelyet 1927-ben fedezték fel vasútépítő munkások, ám a feltárások csupán 1996-ban kezdődtek a 120 hektáros régészeti helyszínen, amelyet több méteres földréteg borít.
A rézkori települést nyolcszáz éven át lakták lakóik, míg egy óriási tűzvész meg nem semmisítette a falut. Azt nem lehet tudni, hogy miért égett le a település, ugyanis a régészek mindeddig semmilyen olyan nyomra sem bukkantak, amelyek egy külső támadásra utalnának. Mindenesetre a tűzvészkor a kunyhók beomlottak, betemetve a berendezést, a használati tárgyak sokaságát.
A régészeknek eddig három kunyhót sikerült feltárniuk, közülük a legnagyobb 8 méterszer 5 méteres alaprajzú. A házakban cserépedények, szobrocskák, szerszámok, munkaasztalok kerültek napvilágra. A tudósok nem tudják, hogy mivel magyarázható a viszonylag nagyszámú rézeszköz. Feltételezések szerint a település szerszámkészítő központ lehetett, vagy kereskedhetett a rézeszközökkel. A falu közelében kezdetleges olvasztókemencéket fedeztek fel.