Ausztráliából került a nagy fehér cápa a Földközi-tengerbe
A Földközi-tengerben élő cápák sokkal szorosabb rokonságban vannak az Ausztrália és Új-Zéland közeli vizekben élőkkel, mint a földrajzilag sokkal közelebbi, atlanti-óceáni rokonaikkal - derítette ki egy átfogó DNS-vizsgálat, amit az aberdeeni egyetem skót kutatói végeztek.
Hogy hogyan került a két, szoros rokoni kapcsolatban álló populáció egymástól több tízezer kilométerre, egyelőre rejtély. A kutatók azt a teóriát állították fel, hogy 450 ezer éve, a két jégkorszak közötti erős klímaváltozás késztette a Csendes-óceán déli vizeiben élő cápákat a vándorlásra. A nekik megfelelő hőmérsékletű víz nyomában egyre inkább észak, illetve kelet felé húzódtak, így jutottak el egészen a Gibraltári-szorosig.
A mitokondriális (csak női ágon öröklődő) DNS vizsgálata azt mutatta, hogy a nagy fehér cápa ősének csupán néhány vemhes nőstény példánya jutott be a Földközi-tengerbe 450 ezer évvel ezelőtt, és ők népesítették be aztán az egész mediterrán tengert. Ebben segített az, hogy hirtelen élelemben igen jól ellátott vizeket találtak, illetve az is, hogy a lazachoz hasonlóan a cápa is visszatér a születése helyére párosodni.
A kutatók szerint akár egy maroknyi, a Földközi-tengerben született, majd oda visszatérő cápa elég volt ahhoz, hogy elszaporodjon a faj az eredeti élőhelyéhez képest a Föld ellentétes oldalán, akkor is, amikor a klíma újra úgy változott, hogy a cápák visszatértek az ausztrál partokhoz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
