Talán mégsem halnak ki a jegesmedvék

Szigorúan tudományos alapon kijelenthető, hogy van remény - hangsúlyozta a kutatást vezető Steven Amstrup, a montanai székhelyű Polar Bears International természetvédelmi szervezet vezető kutatója, az amerikai földtani intézet (USGS) egykori jegesmedve-szakértője.

A Nature című tudományos folyóiratban megjelent cikk szerint ha 450 ppm-es (milliomod térfogatrész) szinten stabilizálódna a légköri széndioxid-koncentráció, a jegesmedve-populációk még fennmaradnának. Ehhez azonban az üvegházgáz-kibocsátás emelkedő irányzatának drasztikus letörésére lenne szükség, ha ugyanis a mostani dinamika folytatódik, a légkör karbonszintje a jelenlegi 388 ppm-es szintről várhatóan 700 fölé emelkedik a század végére.

Az északi-sarkvidéki jégtakaró területe 2007 nyarán érte el eddigi minimumát, azóta némi regenerálódás figyelhető meg. Egyes kutatók szerint az olvadás trendje mára visszafordíthatatlanná vált, de a jelenlegi eredmények ennek az ellenkezőjéről tanúskodnak.

Steven Amstrup tagja volt annak a USGS-kutatógárdának, amely 2007-ben azt állította, hogy a 22 ezresre becsült globális jegesmedve-állomány kétharmada valószínűleg eltűnik a század közepére, ha folytatódnak a jelenlegi kibocsátási irányzatok. Amstrup a friss eredmények fényében közölte, hogy ez az előrejelzés továbbra is helytálló, de most már tudjuk, hogy a folyamat még visszafordítható.

Bár más oldalról, de szintén derűlátó következtetéseket tartalmaz egy másik, témába vágó tanulmány is, amelyet az Amerikai Geofizikai Unió San Franciscó-i ülésén ismertettek. Eszerint még ha a globális felmelegedés a jelenlegi ütemben folytatódik is, a Kanada északi szigetvilága és Grönland között húzódó jégnyelv a helyi szelek és áramlatok miatt évtizedekig megmaradhat, így az ott élő jegesmedvék fennmaradására is van esély.