Megváltoztatják a kémikusok a periódusos rendszert
A kémiai elemek táblázatát, a periódusos rendszert közel másfél évszázada használja már a tudomány. A rendszert kitaláló orosz kémikus, Dmitrij Mengyelejev 1869-ben dolgozta ki a táblázatot, amikor a tudomány még alig több mint 60 elemet ismert, és a rendszerezés alapját adó elektronszerkezetről semmit nem tudott. Mengyelejev egyszerűen a periodikusan visszatérő tulajdonságaik, és a tömegük alapján rendezte az elemeket. A ma használt táblázatban 117 elem van, de a bővítések ellenére nagyon hasonlít Mengyelejev eredeti táblázatára.
Az elméleti és alkalmazott kémiatudományok nemzetközi szervezete, az IUPAC most úgy döntött, változásokat kell felvezetni a táblázatba, ugyanis abban több elemnél pontatlanul van megadva az atomtömeg. Egy konkrét érték helyett mostantól egy intervallum lesz megadva, az adott atom tömegének minimum és maximum értékeivel - ez ugyanis a tudomány mai állása szerint pontosabb képet ad a valóságról, mint a középérték. Az érintett elemek a hidrogén, a lítium, a bór, a szén, a nitrogén, az oxigén, a szilícium, a kén, a klór és a tallium.
A változtatás ugyan merőben elméletinek tűnik, valójában komoly hatással lesz egy sor területen a gyakorlati életre is. Szénizotópok tömegének meghatározására alapul egy sor precíz mérési módszer, például kormeghatározásnál, bizonyos anyagok tisztaságának megállapításánál, de akár doppingvizsgálatoknál is, ahol a vizeletben a tesztoszteron szén és hidrogén atomtömegének meghatározásával szűrik ki, ha a sportoló szintetikus tesztoszteront kapott a teljesítménye fokozására.
A periódusos rendszer egyébként nem olyan szinten kőbe vésett, mint az ember gondolná, legutóbb négy éve változtattak rajta a tudósok, amikor a cink atomtömegét sikerült pontosabban megmérni, és ennek alapján módosítani a táblázatban szereplő értéket. Új elemmel legutóbb 1999-ben bővült a rendszer, amikor laboratóriumi körülmények között sikerült létrehozni a 118-as sorszámú elemet, az ununoktiumot.