Az Innsbrucki és a Bécsi Műszaki Egyetem kutatói gáznemű szénsavat állítottak elő, és infravörös spektroszkópiával pontosan le is írták. A tiszta szénsav egyfajta kuriózumként él a közhiedelemben, pedig nagyjából az osztrákokkal egy időben a NASA munkacsoportja is szénsavat állított elő nagy energiájú sugárzással, szén-dioxid és jég elegyéből. Tehát a mai álláspont az, hogy a szénsav természetesen is előfordul az űrben - üstökösökben, a Mars sarkain vagy a Vénusz légkörében - magyarázta Thomas Lörting, az Innsbrucki Egyetem kutatója.
Lörting és bécsi kollégái azt figyelték meg, hogy a szénsav mínusz 50 és mínusz 30 fok közötti hőmérsékleten szilárd halmazállapotból gázneműbe megy át, és meg is marad szénsavként, nem bomlik szét - írták a kutatók az Angewandte Chemie című szaklap nemzetközi kiadásában.
Egy trükk segítségével - a gáznemű szénsavat argon mátrixba zárták - a kutatóknak sikerült pontosan jellemezniük a szénsavat. Három különböző típusú gáznemű szénsavat találtak: két szerkezetileg eltérő egyedülálló molekulát (monomert), és egy páros szénsavmolekulát (dimert).
Lörting sejtése szerint a szénsav nemcsak a világűrben uralkodó szélsőséges körülmények közt, hanem a Föld légkörében is előfordulhat, különösen a cirrus felhőkben. A Szahara pora például számos karbonátot, elsősorban magnézium- és kalcium-karbonátot tartalmaz, és bekerül a légkörbe. A laborban a kutatók ezeket a vízben nem oldódó karbonátokat a cirrus felhőkben uralkodó mínusz 50 fokon savval fújták be - ezt követően lassan kimutatható mennyiségű szénsav jött létre.