Milyen gyakran válnak aktívvá a szupernehéz fekete lyukak?

A ChaMP projektben a röntgenműholddal az égbolt 30 négyzetfokos, a Chandra történetének eddigi legnagyobb területét fésülték át, és a röntgenadatok, illetve a Sloan Digital Sky Survey optikai felméréséből származó felvételek alapján százezer galaxist vizsgáltak a központi fekete lyuk aktivitásának jelei után kutatva.

baloldali panelen látható galaxis egy tőlünk 920 millió fényévre található halmaz tagja, míg a jobboldali panel az 1,1 milliárd fényévre lévő, SDSS J1021+1312 jelű izolált mezőgalaxist mutatja. A kék szín mindkét esetben a röntgensugárzást kódolja. Mindkét objektum centrumában egy nagytömegű, folyamatosan növekvő fekete lyuk, ún. AGN foglal helyet.

A centrumokban lévő több millió vagy akár milliárd naptömegnyi fekete lyukak kisebb-nagyobb intenzitással, de állandóan anyagot nyelnek el a környező csillagközi térből. Mielőtt ez az anyag a fekete lyukba hullik, és végleg eltűnik, sok millió fokra melegszik, ezért erős röntgensugárzást bocsát ki, ennek intenzitása alapján azonosíthatók az aktív fekete lyukak. Ezek az úgynevezett aktív galaxismagok (AGN, Active Galactic Nuclei).

A Daryl Haggard által vezetett felmérés eredményeként a kutatók azt találták, hogy az 1,6 milliárd fényéven belüli - ez az a távolság, ameddig a csillagvárosokat a Tejútrendszerrel össze tudták hasonlítani - mezőgalaxisok centrumaiban helyet foglaló szupernehéz fekete lyukak közül csak körülbelül egy százalék van a legaktívabb fázisban. A vizsgált galaxisok közül körülbelül 1600 volt fényes a röntgentartományban.

Az is kiderült, hogy valószínűleg a legnagyobb tömegű galaxisok tartalmazzák a legaktívabb magokat, illetve az is megerősítést nyert, hogy az AGN-ek aránya fokozatosan csökken a kozmikus időskálán. Megállapították továbba, hogy a mezőgalaxisok esetében az AGN-ek aránya nem tér el a galaxishalmazokbeli megfelelő aránytól.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!